Hogyha hozzád járulunk,
Szemünk könnybe lábad,
S úgy csókoljuk, ó Urunk,
Drága keresztfádat,
Amelyen kegyetlen kínozták szent tested,
Amelyet szent kebled drága vére festett.

2015. március 21-22.: Nagyböjti lelkigyakorlat

 

Szent Anna plébániatemplomunkban 2015. március 21-én, szombaton és 22-én vasárnap az esti 6 órai szentmiséken nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszédeket tartott Kovács Gergő Vilmos csornai káplán.
Az első alkalommal így kezdte lelkigyakorlatos szentbeszédét: Az Egyház a nagyböjtben különösen is ajánlja a következő gyakorlatokat: az imádságot, a böjtöt, a bűnbánatot. Bár már a böjti időszaknak a nagyobbik részén túl vagyunk, van még nem egészen két hét a böjtből. Lehetőség arra, hogy megtegyük még azt, amit eddig nem tettünk meg a húsvétra való készületünkben!
Majd folytatta: A tavasz mindig a takarítás időszaka. Otthon rendbehozzuk a lakást, ahogy melegszik az idő szépen lassan eltesszük a téli holmikat, és a kertet is előkészítjük, hogy jó, bő termést tudjanak hozni a fák, növények. Hasonlóképpen kell ebben az időszakban a lelkünkkel is foglalkoznunk, hiszen erre az időre esik a nagyböjt is! Kell, hogy a belsőnket is megtisztítsuk, a lelkünket kitakarítsuk, azért, hogy lelki értelemben is jó termést, bő termést tudjunk hozni!
A bűnöktől való megszabadulásunkat meg kell előznie a bűn felismerésének, a bűnbánatnak, a megváltozás szándékának, vagyis lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk! Lelkiismeretvizsgálatot jellemzően a tízparancs, vagy közgyónás szavai segítségével szoktunk tartani. A közgyónás első három bűnkategóriája, a - Sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel - általában gyorsan tudatosul bennünk. Vétkezünk akkor is, amikor akár gondolati szinten, de beleegyezünk a kísértésbe. Aztán a szóval elkövetett bűnök is könnyen felismerhetőek, akárcsak a cselekedettel elkövetettek. A legutolsó kategóriája ennek a felsorolásnak a mulasztás. Mi az, amit nem tettem meg, mi az, amit nem akartam megtenni, pedig lett volna alkalom rá? Észre kell vennünk, hogy a jó megtételének elmulasztása legalább akkora bűn, mint a rossz megtétele! Észre kell vennünk, hogy életünkben számtalanszor van lehetőség jót tenni, segíteni, valakinek mellé állni, valakit meghallgatni, így könnyíteni a másik terhén. Vannak olyan jótettre való alkalmak, amelyeket ha elmulasztunk sohase térnek vissza többet!
Belső megtisztulásunk útján a következő lépés az, hogy a felismert, megbánt bűnöket a szentgyónásban letesszük az Isten elé. A gyónás egy olyan különleges lehetőség, amellyel Jézus újból visszaadja a lelki értelembe vett szabadságunkat, amivel újból teljes értékű keresztényekké válhatunk. Letesszük a felismert bűneinket és megfogadjuk az Istennek, hogy a bűnt, a bűnre vezető alkalmat elkerüljük. A keresztény ember igyekszik a jó úton haladni, igyekszik küzdeni, azonban a keresztény ember életéhez lelki értelemben sajnos hozzátartozik a botlás, az elesés is! Keserű tapasztalatunk, hogy itt a földi keretek között, mi sosem tudjuk elérni a teljességet, sosem tudunk végérvényesen leszámolni a bűnnel, és végérvényesen kitartani a jó mellett!
A lelkigyakorlat első szentbeszéde végén az atya személyesen nekünk feltett kérdésekkel segített bennünket a lelki megújulásban.
A második elmélkedés témája arról szólt, hogy az Isten mit tesz értünk. Isten a mi létünknek az alapja, hiszen az ő akaratából teremtettünk mindannyian! Aztán Istentől kapjuk az időt, amiben élünk! Tőle kapjuk az egészségünket, a családunkat, és még számtalan alapvető dolgot! Ha a vallási életünkre gondolunk, Istentől kapjuk a hit kegyelmét, a szentségeket, melyekkel megszabadít a bűntől, amelyekkel megszenteli életállapotunkat és kísér bennünket az életünk folyamán.
A mi emberi létünk szempontjából a legfontosabb ajándéka Istennek, az a megváltás! Az az ajándék, amit Jézus a szeretetből vállalt kereszthalálával szerzett meg számunkra! Erről az ajándékról szól tulajdonképpen a húsvét ünnepe. Jézus az egész emberiség bűnét felvitte a keresztfára, ezáltal megmentve bennünket, és feltámadásával életet, nagybetűs ÉLETET szerzett számunkra! Látnunk kell azt, hogy Isten ezen ajándéka nélkül az ember léte egy drasztikusan korlátok közé szorított, megnyomorított lét lenne!
Fel kell ismernünk ebben az egészben az Isten nagyszerű ajándékát, azt az ajándékot, amit nem másért kaptunk, mit azért, mert szeret bennünket az Isten! Sőt, szinte azt mondhatnánk, hogy ész nélkül szeret minket, úgy, mint valami szerelmes ifjú, aki a választottját csak jónak, csak szépnek tudja látni. Isten is jónak szeretne bennünket látni, akkor is a javunkat akarja, amikor mi a legkevésbé sem vagyunk méltók rá! Isten minden megtéréskor, minden szentgyónáskor szimbolikusan ránk ölti a szabad embert jelképező díszes ruhát! Vagyis Isten visszaállítja a mi méltóságunkat, azt az állapotot, amit mi csupán elveszíteni tudunk egyedül, de visszaszerezni magunk sohasem tudnánk!
Életünkben mindannyian számtalanszor megtapasztaltuk már az Istennek az óriási szeretetét, hogy ő minden botlásunk, minden bukásunk után visszavár, sőt elénk siet! Olyan ajándékot kapunk, amit mi sohasem fogunk tudni semmivel sem viszonozni!
A keresztény embernek nem csak magát kell jó irányba vezetnie, hanem másokat is, hisz felelősséggel tartozunk egymásért! Tudjunk jó példát mutatni, követendő életet élni, és tudjunk örülni az embertársaink sikerének! Örülni annak, ha valaki szakított a bűnös életével, örülni annak, ha valaki komoly elhatározásokat tett! Sajnos látnunk kell, hogy a mai világ nagyon elveszítette ennek az együtt örülésnek a készségét! Aki embertársának nem tud örülni, az nem csak az embertársa irányában vét, hanem saját magával szemben is, hiszen az önnön életét is pokollá teszi a szüntelen irigykedés, elégedetlenkedés, méltatlankodás következtében.

Igyekezzünk a hamarosan előttünk álló húsvétra úgy készülni, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, ami rajtunk múlik! Végezzünk lelkiismeretvizsgálatot, igyekezzünk a bűneinktől mielőbb megszabadulni a bűnbocsánat szentsége által, és így fogadjuk el azt az óriási ajándékot, amit az Istentől kapunk a megváltásban!
kép és szöveg: DukainéM