Köszönteni jöttünk, óh Mária,
néked hálát adni Krisztus Anyja.
Köszöntünk tégedet Mária,
Mária, Úr Jézus szent anyja,
angyaloknak királyné asszonya.

2016. január 13.: Fatimai szentmise

Fatimai szentmise a kapuvári Ferences templomban

Az idei esztendő január hónapja 13. napján a hagyományoknak megfelelően, dr. Szaradics József osli plébános, nyugalmazott tábori lelkész ezredes a kapuvári Szent Ferenc-templomban mutatott be szentmisét.
A szentmise bevezetőjében az atya Szent II. János Pál pápa személyét emelte ki, aki nagy tisztelettel, sok imádsággal "ragaszkodott" a Szűzanyához, mely a pápaságának jelmondatában is megfogalmazódik: "Totus tuus." - Egészen a tiéd. A pápa egyszer arról beszélt, hogy a Szűzanya két igennel, két értelemben vált anyává: Az angyal hírvitelekor adott válaszában: Legyen nekem a te igéd szerint, akkor Jézus anyja lett. Amikor pedig Jézus megtört tekintettel ránézett és azt mondta: "Asszony a te fiad" - akkor pedig mindenkinek anyja lett, akik mesterüknek tekintették mint Szent János.
Szentbeszédének gondolatmenetében arra világított rá, hogy számtalan csodás alkotásban a különböző művészeti ágak hogyan ábrázolják, tárják elénk az édesanya alakját, vagy miként fogalmaz az evangélista, és mi hogyan fogalmazzuk meg hozzá intézett kéréseinket, fájdalmainkat a hozzá intézett imáinkban. "Az édesanyát a keresztény művészet két leggyakrabban használt képbe öltöztette: egyrészt a Madonna, a kicsi gyermekét kezében tartó édesanya; a másik a Pieta, a felnőtt halott gyermekét tartó édesanya. Michelangelo talán a keresztény művészet egyik legnagyszerűbb alkotását adta a világnak.
A betlehemi ábrázolásokban megfigyelhető a legértőbb mestereknél, hogy Mária és József arcán ragyogó fény a kisgyermektől indul el. A hit világában ez azt jelenti, hogy Isten, aki a világosság, megszületett. De úgy is igaz, hogy az a sajátos fény, amelyet szépségnek is hívnak, ott ragyog az anya arcán és szívében, az tényleg a gyermekétől származik. Minden édesanya arcát a gyermekétől jövő fény öltözteti fel. A gyermek a létezés legnagyobb ajándéka, értelmet ad az anya életének és örömmel tölti el a szívét. A Szentírás azt mondja, hogy az anya hallgatta a pásztorok elbeszélését és szívében elgondolkodott rajta. Mária hálaadó szavaiban ez megnyilvánul:" Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong, mert Isten tekintetre méltatta szolgáló leányát."
Ferenc pápa első beszédei között a Szűzanyáról és ezzel az édesanyákról szólt: "A javak bőséges birtoklása azzal jár, hogy az ember tovább nem növekszik, megáll, elég hogy pusztán anyagi javakat birtokoljon."
Az édesanya azt akarja, hogy gyermeke egyre jobban növekedjék, legyen erős, képes legyen felelősséget vállalni, és elköteleződjön az olyan életben, amelyben értékesnek formálja magát. Szent Lukács evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus a názáreti családban növekedett bölcsességben, kedvességben és Isten kegyelme volt rajta. (Lk.2,40) A gyermekek növekedjenek kedvességben, bölcsességben, Istennek és az embereknek teljék kedve bennük.
Ha a pápa tanításának gondolataira visszatérünk, megértjük, hogy a Boldogságos Szűz Mária ott a Golgotán lett Jézus végrendelete szerint, a mi édesanyánk. Akkor ez az anyává válás is a szenvedések jegyében történik, ott van a mi bajainkban, küzdelmeinkben is. A legszebb imádságok, amelyek az igazi bajban, kilátástalanságban születtek Máriához szólnak: Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya...; vagy Oltalmad alá futunk Istennek szent szülője... Sok kapaszkodó, sok bátorítás van e szavakban Ezért kapta Jézustól a küldetését.
Magyar nyelvünkben számtalan kifejezés segít bennünket, hogy szépen tudjunk szólni az Égi édesanyához, ahogyan tette első szent királyunk, nemzetünk patrónája. Az Üdvözlégy imádkozásában minden nép az áldott a te méhed gyümölcse Jézus után, újra szólítja őt szent anyaként, mi így folytatjuk: Asszonyunk Szűz Mária. Nekünk olyan mennyei édesanyánk van, aki szent fiával együtt értünk szenvedett és ma is édesanyai szeretetével kísér minket."

A szentmise végén az Oltáriszentség előtt imádkoztak, majd szentségi áldással ért véget a szertartás.

Elérkezett búcsúzásunk fájó órája.
El kell válnunk édesanyánk, nehéz munkára.
Térdre hullva zokogunk,
Anyánk tőled búcsúzunk,
Áldj meg minket Boldogasszony!
Így fohászkodunk.

 

Ha nem tudnánk téged többé így köszönteni,
Jöjj, életünk végóráján, jöjj megmenteni.
Térdre hullva zokogunk,
Anyánk tőled búcsúzunk,
Áldj meg minket Boldogasszony!
Így fohászkodunk.

kép és szöveg: DukainéM.