"Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!"
(1 Péter 2, 9)

2016. január 24.: Ökumenikus istentisztelet

Ökumenikus istentisztelet Kapuváron

A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett imahét január 17-től 24-ig tart hazánkban.
Krisztus Egyházának tagjai a keresztség által Istenhez tartozó emberek. Ezt nem csak az ünnepi alkalmakon kell kifejezésre juttatniuk, hanem a hétköznapokban, a mindennapi magatartásban is.
A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban január 24-én 18.00 órakor kezdődött ökumenikus istentiszteleten a hívekkel közösen imádkoztak a felekezetek lelkipásztorai: Dr. Vladár Gábor református lelkész, Tubán József evangélikus lelkész és Radó Tamás házigazda plébános.
Tamás Atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.
A magvetőről szóló Máté evangéliumi szakaszt dr. Vladár Gábor olvasta fel, és tartott igehirdetést. Bevezetőjében így szólt a jelenlévőkhöz: “Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek, a különböző felekezetek, együtt vannak!" Jó nekünk itt lenni, még annak ellenére is, hogy egy kissé hideg van a templomban. Hadd mondjam azt, hogy valamennyien érezzük azt, hogy sugárzik a szeretet ebben a közösségben. Ezért jó itt lenni és együtt lenni." Elmondta, hogy az idei év ökumenikus hetének anyagát a lett keresztények állították össze, akik hozzánk hasonló módon több éves ateista világból érkeztek a szabadságba. Fontos volt számukra, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy mai társadalmukban hogyan tudják Isten igéjét hirdetni.
A továbbiakban elmélkedésének fő gondolatmenetét a búzavetőről szóló Máté-evangélium adta. "Olyan tragikus a hangulata, hiszen arról szól, hogy egy magvető kimegy vetni és azokon a területeken - négyféle terület van - ahol hull a mag, veti a búzát és abból a háromnegyed rész nem terem semmit, 25 % ami megmarad, ami jó földbe hull. Mondhatnánk, hogy eléggé rossz arány, rossz agrárstatisztika ez mindenképpen. Ennek ellenére rendkívül vigasztaló történetről van szó. Itt Jézus urunk példázatban mondja el, amit legfontosabbnak tart hallgatói számára. Itt értjük igazán azt, hogy milyen erő, milyen hatalom van ebben a gyönyörű példázatban. Bele vagyunk csomagolva egy Egyházba, egy közösségbe és egyszer csak találkozunk egymással, értjük, hogy valami másról, valami többről van itt szó. Mindez azért lehetséges, mert maga az élő Jézus Krisztus van itt közöttünk. Amikor egy ország, amikor egy nép helyre akar állni, akkor valahonnan előveszik Istennek az igéjét, és elkezdik közösen olvasni, megérteni. Egyszer csak lesz közösség, lesz reménység és lesz jövendő. Hadd hirdesse most mindannyiunk számára Istennek ez a gyönyörű igéje, felolvasott igénk is, hogy a magvető annak idején kiment vetni, és ebből a magvetésből élet, erő, jövendő és új élet származott.
Jézus Urunk beszél egyszer arról, hogyha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, akkor hegyeket tudnátok elmozdítani a helyükről és egy tölgyfát vagy akármilyen fát át tudnátok tenni egyik helyről a másikra. Ezt azért mondja, hogy közülünk senki ne tudjon semmiféle kifogást emelni azért, hogy jaj kérem én így nőttem fel, nekem csak ennyi kicsiny hitem van. Amikor azt kérdezzük, hogyan és miképpen lehetséges ezt a kis országot, Magyarországot megtartani; amikor a népvándorlások hullámai csapnak fölöttünk át. Amikor mindenkinek megremeg a szíve, akkor csak ennyit tudunk mondani, hogy Jézus Urunk kétezer év óta itt jár, veti a magot, és ennek a magnak valami dolga lesz ebben a világban, a te életedben és az én életemben.
Bármilyen magot, ha elvetsz, ott van benne az éltető csíra, az erő, és annak az elsőrendű feladata, hogy szétdolgozza a magot, kijöjjön, előtörjön, hogy hozhasson termést. Mustármagból bokor lesz, majd fává növekedik. A búzáról is nagyon jól tudjuk, hogy soha, senki nem szokta odahaza cserépbe elültetni az egy szálat, mert csak úgy terem, ha táblában van.
Ma nagyon gyakran elhangzik az, hogy ezek a vallásháborúk, amik dúlnak a világban, azért vannak, mert még sok vallás van, és a vallások csinálják a háborút. A huszadik század a maga ateizmusával nagyobb rombolásokat végzett és napjainkban a liberalizmus végez, mint a kétezer esztendős kereszténység. Nekünk feladatunk van, nekünk kell átformálódunk Isten kenyerévé, és Isten italává, hogy így tudjuk hirdetni az Isten nagyságos dolgait. A keresztény gyökereknek a megtalálása megtartó erővé válik, hogyha összefogunk, együtt vagyunk, és a különböző tábláknak a búzavetései együtt nőnek hirdetvén a reménységet és az örök életet. Isten azt mondja: "A mélységet keresd, azokat a nagyon fontos dolgokat, amikre szükség van."
Kérésünk és imádságunk legyen most Nyugat-, és Kelet-Európában és szerte a világon: Uram, téríts meg minket! Téríts Önmagadhoz! Keressük az élő Jézus Krisztust, akinek igéivel naponta élhetünk, és aki belehullajtja az áldott jó magot mindenütt, mindenkinek a szívébe. Isten ott van, ahol beengedik Őt, és ha mi most ebben a közösségben tudjuk, hogy itt van közöttünk, mert az élő igéje hangzik, akkor egyetlen imádságunk lehet: Téríts meg Uram engem, térítsd meg ezt a világot, de kezd rajtam a térítésedet.
Az istentiszteletet záró imádság végén a felekezetek képviselői áldásban részesítették a híveket.
Gyönyörű befejezése volt az estének, amikor a templom fényeit lekapcsolták, csak a karácsonyfák apró csillagocskái világítottak, így megadva Kodály Zoltán: Esti dalának elénekléséhez az éjszakai nyugovóra térés alaphangulatát.

Erdő mellett estvéledtem
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:

Én Istenem adjál szállást ,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!

Ahány csillag van az égen,
Ahány fűszál van a földön,
Jézus annyiszor áldassék,
Szűz Mária tiszteltessék.

kép és szöveg: DukainéM.