Hív az angyal lágy szava, jön kis Bernadett.
És a Gávé pázsitos partján fölsiet.
Ave, ave, ave Mária,
Ave, ave, ave Mária.

Egyszerre csak jelenést látott Bernadett:
Égi szépség tündökölt a szikla felett.
Ave, ave, ave Mária,
Ave, ave, ave Mária.

Szeplőtelen vagyok én - ez kedvelt nevem.
Szólt az Égi jelenés - így nevezz engem.
Ave, ave, ave Mária,
Ave, ave, ave Mária.

2016. február 11.: Betegek napja

Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993-tól február 11-e a Betegek Világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, üzeneteit neki mondta el és arra kérte, továbbítsa azokat. Mária a betegek és a szenvedők iránti különleges szeretetét akarta megmutatni. A jelenések helyén 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és több ezerre tehető a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma. A világnap célja, hogy "Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését."
Szűz Mária első Lourdes-i jelenésének emléknapja, valamint a betegek világnapja alkalmából Szent Anna plébániatemplomunkban 2016. február 11-én este 6 órai kezdettel ünnepi szentmisét mutatott be Németh István peresznyei plébános.
Prédikációjának mondanivalója iránymutató gondolatokat osztott meg hallgatóságával: "Betegségről, a vele járó szenvedésről a mai nyugati kultúrában nagyon nehéz beszélni, talán még nehezebb megélni. A mai ember úgy gondolkodik: fogyasztói társadalomban élek, "ami nem jó, lecserélem", az önző világban meg kell, hogy kapjak mindent, "mert megérdemlem".  A modern ember mindent megtesz azért, hogy ne kelljen a szenvedéssel, halállal, vagy bármilyen nehézséggel szembenézni. Nehezen ülünk oda egy betegágyhoz, nem tudunk mit mondani egy haldoklónak... Lázadunk a betegség ellen, olykor tagadjuk, vagy veszteségként éljük meg: "már soha nem leszek olyan, mint voltam". "Már nem tudok annyit tenni, mint régen.". Hogyan lehet valamilyen értelmet, értéket adni az emberi szenvedésnek? A hívő embernek ebben óriási többlete van: megkeresztelheti a szenvedést. Isteni dimenzióba helyezve a legkönnyebb. A szenvedés lehet teremtő erő: Krisztus nem a csodáival, tanításaival váltott meg bennünket, hanem épp a szenvedésével. Húsvét misztériuma: a feltámadás ígérete a halálban. A szenvedés lehet érték: "Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára" (Kol, 1,24) A szenvedést fel lehet ajánlani. Ha az ember Krisztus szenvedéséhez kapcsolódik, megtapasztalhatja ennek a kegyelmi dimenzióját is: a gondviselő Isten együttműködését. Ha tudatosan szembenézünk a betegséggel, szenvedéseinkkel, akkor előre visz bennünket, megerősít, jobb rálátásunk lesz a világra, a másik emberre. Ez kemény lelki munka bennünk, de hívő szemmel beláthatjuk, hogy egy-egy ilyen élethelyzet, egy csak negatívnak tartott dolog, egy betegség akár az életben való növekedésünket is szolgálhatja. Kérjük a Boldogságos Szűzanyát, a Betegek Gyógyítóját, hogy ezzel a pozitív szemlélettel tudjunk élni, tudjuk megkeresztelni az élet adta nehéz helyzeteket, hogy ne olyanok akarjunk lenni, mint a betegség előtt, ne annyit tegyünk, mint régen, hanem többet!"

Az atya az elmélkedést Reményik Sándor: Kegyelem című versének felolvasásával zárta.
A szentmisén sokan járultak az atyák elé a betegek szentségének felvételére.

Reményik Sándor: Kegyelem
 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

 

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

kép és szöveg: DukainéM.