2016. május 01.: Elsőáldozás

A világosság és a szeretet éltet bennünket

A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban 2016. május 1-jén a 10 órai szentmisén tartották a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola 3.b osztályosainak elsőáldozását.
Az ünnepi liturgiát celebráló Bernáth Krisztián atya köszöntötte a jelenlévő elsőáldozókat, szüleiket és családtagjaikat, majd a következőket mondta: "A mai elsőáldozási ünnep mottója így hangzik: Szemünk számára a fény, a világosság természetes forrása, a Nap. Óriási csillag, melyet az Úr alkotott. "Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét." (Zsolt 19,2) "Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el." (Zsolt 19,7) - halljuk a 19. zsoltárban. A Nap elűzi a sötétséget a világból, de a lélek sötétségét csak Isten bűnbocsátó kegyelme űzheti el. Ti, akik most első szentáldozásotokhoz járultok, ezt jól tudjátok, hiszen az első szentgyónás után megtisztult lélekkel jöttetek az Úr házába. Ha felnézünk az égboltra és meglátjuk a Napot, ezentúl jusson eszünkbe az, amiről most a gyerekek beszélnek.
A bevezetőt követően gyerekek léptek az oltár elé és a kezükben tartott kicsi földgömbbel, színes papírból kivágott napkoronggal és felhő alakzattal szemléltették mondanivalójukat. Magyarázatot kaptunk arra, hogy miért fontos a Nap az emberek és minden élőlény számára.
Krisztián atya szentbeszédének bevezetőjében egy Brüsszelben megrendezett virágkiállításról beszélt. Szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb virágfajtákat mutattak be a virágok szépségversenyén. A versenybíráknak nem volt könnyű kiválasztani az első díjra érdemes virágot. "Mindenki csodálkozott, amikor egy közönséges gyűszűvirág nyerte az első díjat. Annyi azonban bizonyos, hogy csodálatosan szép példány volt. A gyűszűvirág tulajdonosa egy szegény, nagyon beteg leányka, Dulder Márta volt. Nagyon szerette a virágokat, ezért névnapi ajándékba kapta ezt az édesanyjától. Márta édesanyjával élt, nagyon szegény körülmények között, egy bérkaszárnya pincéjében. Az édesanya mosónőként dolgozott, korán elment otthonról, így a kislány egyedül volt. Mióta vele volt a virág, nem volt oly nehéz, elviselhetetlen a magányosság. A nap csak ritkán sütött be lakásuk ablakán, ezért a kislány az ablakba helyezte el virágját. Gondozó szeretete, a napsugár fénye, melege hamarosan éreztette hatását. A virág egyre szebb lett és szépségével meghálálta Mártika gondozó szeretetét, sőt a brüsszeli virágkiállításon is elnyerte az első díjat."
A továbbiakban így folytatta elmélkedését: "Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én egy olyan virágról szeretnék beszélni nektek, amely szebb és értékesebb a föld minden virágánál. Ez nem más, mint a ti lelketek, melyet a Jóisten teremtett. Ennek a virágnak is szüksége van napsugárra, akárcsak a kerti virágoknak. A mi lelkünk napja az Úr Jézus, a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Helyezzétek fényszomjas lelketeket Jézus közelébe. Nyáron mindenki szeret napfürdőzni. A nyári napsütésben nem csak a testünknek van szüksége napfürdőre, hanem a lelkünknek is. Ezért, ha a templom felé jártok, nézzetek be néhány perce, hiszen Jézus mindig vár rátok, hogy megfürdesse lelketeket szeretetének napsugarában. Jézus szívének fénye és melege elárasztja annak a lelkét, aki áldozik. Minden szentáldozás által egyre szebb lesz a lelketek és jutalmul nem az első díjat, hanem a Mennyországot fogjátok elnyerni."
A prédikációt követően a szivárványról hallottunk rövid ismertetőt, majd a jelkép elhelyezése után, a keresztségi fogadalom megújítása következett.
Az egyetemes könyörgésekben imádkoztak magukért, szüleikért, hitoktatóikért, családjukért, minden emberért.
Az áldozás után közösen mondták el a szülőket köszöntő verset. Kedves színfoltja volt az ünnepnek, hogy az édesanyákról, nagymamákról sem feledkeztek el, rövid versikével köszönték meg áldozatos munkájukat, fáradozásukat.
Az ünnepet a csoportos és az egyéni fényképezés zárta.

 

Kenyered és borod táplál engem.
Te gyógyítod szívem, hogyha fáj.
Maradj velem, úgy kérlek Jézus, maradj velem,
Tied vagyok, néked élek már. …

kép és szöveg: DukainéM.