2016. júlus 23.: Szent Anna búcsú - előesti szentmise

„Az élet sűrű sötét erdejében bizalommal lehet fordulni az Istenhez, akit még a dadogó kérések sem zavarnak!”

Szent Anna ünnepének előestéjén 2016. július 23-án 19 órai kezdettel búcsúi szentmisét tartott plébánosunk Radó Tamás atya.
Prédikációjának bevezetőjében egy elgondolkodtató, régi történetet hallottunk, egy szegény földművesről. „Késő este hazafelé igyekezett a piacról, talicskáját tolva, amikor észrevette, hogy annak kereke kettétört, így az éjszakát kénytelen volt az úton tölteni. Mielőtt nyugovóra tért volna, imádkozni akart, de az imakönyve nem volt nála. Különös imádsággal fordult az Istenhez: „Uram, én ma nagy hibát követtem el. Korán reggel az imakönyvem nélkül jöttem el hazulról. Az emlékezetem meg olyan rossz, hogy könyv nélkül egy imát se tudok elmondani. Ezért helyettük ötször lassan elmondom az egész ábécét, és Te, aki minden imát ismersz, a betűket összerakhatod, és ezekből össze tudod állítani azokat az imákat, amikre én már nem emlékezem.” Az Úrnak kedves volt, amit hallott, mert egyszerű volt és őszinte szívből fakadt. A gondolatsort így zárta: Amikor ez a történet keletkezett, akkor az imádkozás az élet magától értetődő, természetes része volt. Az elbeszélés szerzője egyrészt a földműves Istenbe vetett feltétlen bizalmát fejezte ki, másrészt az Isten feltétlen jóakaratát is tanúsította.
A továbbiakban így beszélt: Korunk embere az egyik pillanatban büszke fővel úgy érzi, hogy függetleníteni tudja magát másoktól is és az Istentől is, a másik pillanatban pedig nagyon is függőnek érzi magát, amikor a korlátaiba ütközik: amikor megbetegszik, amikor a testi, szellemi erői elhagyják, amikor tévútra jutnak azok, akiket szeretett. Ekkor mégiscsak elkezd imádkozni. 
A zavarodottság nem csak korunkban nagyfokú, hanem az volt 1910 évvel ezelőtt is. Lukács a rábízott közösség imaéletét rendkívül fontosnak tartja, és a fellépő zavarokat próbálja eloszlatni azokkal a történetekkel, amikre a hagyományban talál rá. Mondanivalója legfontosabb két mondata így hangzik: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.”
Az imádság fontosságát két jézusi példázattal tárta elénk: Az egyik Jézustól eredő történet a meghallgató és kérő barátról szóló hasonlat, aminek háttere az egyszerű palesztinai falusi élet. A szomszéd éjfélkor történő kenyérkérése meglehetősen bosszantó jelenség. Nem azért kap végül is kenyeret, mert a barátja áll az ajtó előtt, hanem azért, mert nem tágít az ajtóból. Az esdekelve kérő baráttól nem tagadható meg a segítség. Jézus arra bátorít, hogy lépjünk közel az Istenhez, hogy keressük a vele való kapcsolatot, hogy az életünket bizalommal tegyük a kezébe. Hogy az Istenhez intézett ima meghallgatást nyerjen, ahhoz tehát szükség van fáradságot nem ismerő kitartásra, tolakodásra és bizalomra.
A másik jézusi történet szerint az Isten soha nem él vissza a védtelen gyermeke kiszolgáltatottságával. Hiszen egyetlen apa sem csapja be a fiát azzal, hogy a kért hal helyett, egy halhoz hasonló veszélyes kígyót ad neki. Vagy egy tojás helyett egy a tojással összetéveszthető összetekeredett skorpiót adna a kezébe. Ami az emberek számára magától értetődő, az Isten számára hogyne lenne az.
Homíliáját az alábbiakkal zárta: A régi történetben a talicska kereke kettétört és egy váratlan helyzet állt elő. A mi életünkben is bármi bármikor előadódhat. Az élet sűrű sötét erdejében jó tudni, hogy bizalommal lehet fordulni ahhoz az Istenhez, akit még a dadogó kérések sem zavarnak!”
A búcsúi ünnep első szentmiséjén közreműködött az Ars Camerata kórus, Brandné Szabó Ildikó vezényletével. A szentmisén zömmel orgonakíséretes művek szólaltak meg, Borsodiné Szabó Judit közreműködésével: Egy kismester kórusműve, Mozart: Alleluja; Bach: Jesu Joy; Jertek Áldjuk Istent. Az énekelt zene műfajába tartozó a capella kórusművek közül a francia nyelvű Miatyánk és az ősi Ír áldás szövegét megszólaltató, ismeretlen szerző műve hangzott el, magyar nyelven.

kép és szöveg: DukainéM.