2016. szeptember 02.: Püspöki szentmise - Házhely

"Ó, mily félelemmel tiszteljük ezt a helyet!
Ez az Isten háza, és kapuja a mennynek."
(ÉE. 582.)

A kapuvári Sarlós Boldogasszony-templom felszentelésének 25 éves jubileuma alkalmából szeptember 2-án Dr. Veres András győri megyéspüspök 17.30 órai kezdettel ünnepi szentmisét mutatott be.
Koncelebráltak: Mogyorósi Márk püspöki titkár, szertartó; dr. Lukácsi Zoltán kanonok, szemináriumi rektor; Kapui Jenő kanonok, mosoni plébános, Radó Tamás kerületi esperes, kapuvári plébános; Szakály Gyula rábapordányi plébános, (templomépítő káplán); Zsebedics József kanonok, győr-szigeti plébános, (a jubiláns templom építtetője); Bernáth Krisztián káplán.
A hívek gyóntatásában Varga György Kapuvár-Garta plébánosa segített.
"Bemegyek szent templomodba Uram, szent oltárodhoz..." hangzott fel a hívek ajkán, köszöntve az egyházmegye főpásztorát, amikor népviseletes kapuváriak és az asszisztencia kíséretével bevonult a templomba.
A szentmise elején a helyi egyházközség képviseletében Dukai Miklós, a plébániai tanácsadó testület alelnöke köszöntötte a püspök atyát. A "Házhelyi-templom" építésének történetét felelevenítő összefoglalójában egy-egy képet villantott fel az építkezés folyamatából, hangsúlyozta a sok-sok kétkezi munkát, az adományokat és a hívek buzgó imádságait. Kapuvár város Önkormányzatának nevében Hámori György polgármester egy kapuvári népviseletes babapárral köszöntötte a főpásztort.
Dr. Veres András prédikációjának bevezetőjében Tompa Mihály verséből idézett: "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!" Az idézettel alátámasztotta mondandójának lényegét: haza nélkül az ember élete gyökértelen, kiszolgáltatott. Az evangéliumból hallottuk, hogy Jézus a földi életében haza-hazalátogatott Názáretbe. Szerette hazáját, szerette otthonát, szerette a családi fészket, ahová hazalátogatott. Saját tapasztalatból tudjuk, jó ha az ember hazamehet, amíg van egy otthon, ahol szívesen fogadják, szeretettel várják, és bizony hiánynak éljük meg, amikor elveszítjük ezt az otthont. A hívő ember számára a templom otthon, mely az örök hazának a kapuja, előképe a mennyek országának. A katolikus templomok különleges otthonosságát, szeretet teljességét az adja, hogy az Eucharisztiában köztünk élő Krisztus mindig vár bennünket. Milyen jól esik napközben betérni erre a helyre, eléje tárni csendes imádságban örömeinket, esetleg fájdalmainkat is.
A templom a hívő emberek közös otthona, mindnyájunkat hív és vár, nem csak az ünnepi liturgiák alkalmával. Ugyanúgy, mint a szülői ház, a családi otthon. Egészen biztos, hogy a szülőhely temploma - lehet az bármilyen egyszerű - talán más templomokkal összehasonlítva dísztelen, de mégis a legkedvesebb lesz - hangsúlyozta a püspök. Felelevenítette egy régi római élményét, melynek során egy magyar zarándokcsoportnak mutatta be a Szent Péter-bazilikát. Minden tudását, szorgalmát beleadva e feladatba, hallgatóságából valaki mégis megjegyezte: "Szép-szép, de a miénk otthon szebb." A Szent Péter-bazilika gyönyörűsége nem szárnyalta túl a hazai kis település templomának szépségét, hiszen a megjegyzést tevő szívének az volt kedves.
Püspök atya arról is beszélt, hogy ismeri az idős emberek bánatát, akik panaszkodnak, hogy gyermekeik, unokáik nem látogatják őket. Beszélgetések során a fiatalok sokféle mentséget próbálnak maguk számára keresni, valójában egyik sem elfogadható, mert egy szülőnek tartozik a gyermek, az unoka a szeretet viszonzásával, a gondoskodással. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen lelkület élhet ilyen gyermekekben, unokákban.
Hasonló, sok kifogás merül fel, amikor a megkeresztelt, megbérmált emberek nem látogatják a közös istentiszteleteinket, különösen pedig a szentmisét. Sokféle mentséget szoktak keresni az ilyen emberek. Valójában egyik érvelésük sem fogadható el, mert a minket megváltó Istennek csak hálával, szeretettel tartozhatunk. Aki nem jár el a templomba az saját magát bünteti, Isten ajándékaitól fosztja meg magát - hangsúlyozta a főpásztor. Jézus azt tanította nekünk az Atyáról, hogy mindnyájunkat hazavár.
Ez a templomszentelési 25 éves évforduló az Irgalmasság Évében van, jó alkalom lehetne a kiengesztelődésre az Istennel, egymással, a papjukkal, az egyházközséggel. Talán egyeseket a szégyenérzet tartott távol, hogy nem jöttek a templomba, mások esetleg a bűn fogságából nem tudtak kiszabadulni. Az Irgalmasság Évében Jézus Krisztus evangéliuma éppen azt hirdeti, hogy nincsen rendezhetetlen kapcsolat, rendezhetetlen helyzet. Az irgalmasság, a szeretet atyja mindnyájunkat hív a kiengesztelődésre, a szeretetben való megújulásra. A tékozló fiú belátta, nem volt már hely számára, ezért elindult hazafelé, hallgatott a szívére, felismerte atyja szeretetét. Legyen példa ez számunkra: A templom lehet az a közös otthon, amely Isten szeretetének, jelenlétének, az élő megtapasztalásának lehet a helye.
Dr. Veres András befejezésül azt kívánta, hogy a szentelési jubileum adjon alkalmat arra, hogy megvizsgáljuk egyházunkkal, egyházközségünkkel, templomunkkal való kapcsolatunkat. Ne nyugodjunk bele, hogy vannak körülöttünk olyan családtagok, barátok, szomszédok, akik nem jönnek velünk a közösségbe. Segítsük őket a kiengesztelődésben, az Istenhez való visszatérésben.
A szentmise záróáldása előtt plébánosunk Tamás atya megköszönte a püspök atyának, a papságnak és a templomot megtöltő buzgó híveknek, hogy jelenlétükkel, imádságukkal igazi ünneppé varázsolták a negyedszázados jubileumot.
A templom előtti téren a házhelyi asszonyok finom süteményekkel kedveskedtek a ünneplő közönségnek.

kép és szöveg: DukainéM.