MISERI CORDES SICUT PATER!
(LEGYETEK IRGALMASOK MINT AZ ATYA!)
... IN AETERNUM MISERI CORDIA EIUS
(MERT AZ Ő IRGALMA ÖRÖKKÉ MEGMARAD)

2016. november 20.: Szentévi kapu bezárása

 

Az irgalmasság szentévének kezdetén több magyarországi és külhoni egyházmegyék kijelölt templomaiban 2015. december 8-tól sor került a szentévi kapuk ünnepélyes megnyitására. Szent Anna plébániatemplomunkban, 2015. december 13-án, az este 6 órakor kezdődő ünnepi szentmisén nyitotta meg a szentévet és a szentkaput plébánosunk Tamás atya.
Krisztus Király vasárnapján a 18 órakor kezdődött esti szentmisén bezárásra került a szentévi kapu.Az ünnepi szentmisét Lőrincz Béla tb. kanonok, vitnyédi plébános, aranymisés mutatta be.
 Zeng a harang hívó szóval, e szép ünnep estélyén… énekelték a hívek a szentmise elején. Az aranymisés a ministránsok kíséretével templomunk főbejáratához vonult, hogy a szentévi kapu bezárásának szertartását elvégezze. Az imádságokat és a hálaadó éneket követően a miséző atya bezárta a szentkaput; ezzel is kifejezve az Irgalmasság Szentévének lezárását, és a szentélybe tért vissza kíséretével.
A szentliturgia következő pillanataiban a jubileumi himnusz hangzott fel, a hívek nagyon lelkesen énekelték a közismert refrént: Miseri cordes sicut Pater!
Az aranymisés atya szentbeszédének bevezetőjében ráirányította figyelmünket arra a tényre, hogy mindennapjaink fogalmait a környező világból vesszük, s ezekkel a fogalmakkal tudunk kifejezni sok mindent. Viszont amikor nem ennek a világnak a dolgait kell megfogalmaznunk, akkor már mondanivalónkban elbizonytalanodunk. A lelki dolgokban nagy veszély, ha valamit félreértünk. Dávid király országáról van szó, aki Isten szerinti király, és az ő családjából származó Megváltó királyságának nem lesz vége. Majd így folytatta: Nehéz kérdés, hogy miért nem ismerték fel kortársai Jézusban az Istentől küldött Messiás királyt. Az emberek várakozása rossz irányba indult, mert a nyomorgató, leigázó ellenségtől kívántak megszabadulni. Jézus azonban egészen másfajta utat mutatott, ő nem akart olyan országot építeni, ahol mindenkinek minden vágya teljesül.
Jézus többet adott, mint amire az embereknek az egyik pillanatról a másikra szüksége van. A távlatot mutatta meg azzal, hogy átment az emberi élet nehézségein, elfogadta az igazságtalan ítéletet: mindenki által megvetve, mindenkitől elhagyatva, kigúnyolva, úgy halt meg a kereszten, emberi méltóság nélkül. Az emberek iránti mérhetetlen jóakarata nem csak abban mutatkozott meg, hogy vállalta a kereszthalált, hanem amikor feltámadva megjelent, akkor örömöt mutatott a tanítványainak, és arra hívta őket, hogy képviseljék, adják tovább azt az örömet, ami nekik osztályrészük lett.
Az irgalmasság évével kapcsolatban Ferenc pápa gondolatát idézve „Jézus a láthatatlan Isten látható arca” – gondolatait így folytatta: Követendő példa, eszménykép, ahogyan Jézus viselkedett a rászorulókkal, az igazságra éhezőkkel, a reményt vesztettekkel, akiket megvetettek. Itt van a mi életünk nagy kérdése is, hogy mik az igazi értékek, amelyek életünknek értelmet adnak, amibe kapaszkodni lehet, ami jövőt mutat. Ha Jézus Krisztusra tekintünk, az ő életútját, az ő elveit fogadjuk el, próbáljuk megvalósítani, akkor a mi életünk is megfelelő irányba tart. Ezek az elvek ott vannak, ahol észrevesszük a másik embert, ahol megbocsátunk, ahol türelmesek vagyunk, ahol tudunk figyelni egymásra, ahol nem csak magunknak akarunk mindent, hanem azt szeretnénk, mindenki eljuthasson arra a szeretetközösségre.
Zárógondolataival utalt a szentév bezárására. Hangsúlyozta, hogy az irgalmasság különleges szentéve bezárult, de szerencsénkre Isten irgalma megmarad, nyitva marad, örökkévaló az ő irgalma. Tanúságot tehetünk arról, hogy Istennek a bocsánata felszabadít, akkor mást látunk magunk előtt, akkor van reményünk, még akkor is, ha ennek az életnek a nehézségeit mi sem kerülhetjük el, mert akkor a szenvedő Jézus áll mellettünk, ő vezet át a másik élet kapuján és részesít, ha belékapaszkodunk az ő feltámadásába.
A szentmise záróáldása előtt Tamás atya megköszönte Béla atya szolgálatát, további életére, munkájára Isten áldását kérte. Az 50 éves papi jubileumot ünneplő atya aranymisés áldásban részesítette a jelenlévő híveket.

kép és szöveg: DukainéM.