2016. december 18.: Adventi zenés áhítat

 

Adventi lelkigyakorlat és egyházzenei áhítat Kapuváron

Advent negyedik vasárnapján, december 18-án a 18 órakor kezdődött szentmisén különleges élményben volt részük a kapuvári Szent Anna-templomban összegyűlt híveknek. A szentmisét Radó Tamás plébános mutatta be, a nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszédet Szarka Gábor agyagosszergényi plébános tartotta. A szent liturgia zenei áhítatának gyönyörű perceiben három művész: Vámos Vica és Kéringer László énekművészek, Jean Klára orgonaművész teremtett adventi karácsonyváró hangulatot. Tolmácsolásukban hallhattuk: W. A. Mozart: Laudate Dominum, J. S. Bach: Liebster Herr Jesu, C. Franck: Panis angelicus, J. S. Bach: O Lieber Seele, Max Reger: Mária bölcsődala, Josef Haydn: "Et incarnatus est" a Cecília miséből, J. S. Bach: Ária a Karácsonyi oratóriumból, J. S. Bach: "Et misericordia" a Magnificat-ból.
A zenés áhítat mellett lelkiekben is gazdagodtunk, a homíliában elhangzottak segítenek bennünket az Istennel való kapcsolat elmélyülésében.
A lelkigyakorlatos atya gondolatainak bevezetőjében a napjainkban megélt adventi várakozás mikéntjéről beszélt. Karácsony ünnepére hangolódásban segítenek bennünket a hajnali szentmisék, Jézus tanítása a Szentírás és az Evangélium sorai. Mindenkinek önmagának kell feltennie a kérdést, hogy mit is jelent számára a karácsony. A keresztény ember számára talán egyértelmű, de nem mindenkinek. Karácsonnyal kapcsolatban sok mindenről esik szó: szeretetről, ajándékozásról, csillogásról. De vajon megértjük-e az ünnep igazi üzenetét? Tudunk-e tiszta szívvel, tiszta lélekkel várakozni Isten érkezésére?- tette fel a kérdést a szónok.
Majd így folytatta: A mai kor embere nem szeret várakozni. Nem szeretjük az üres meneteket és a csendet sem. Pedig ilyenkor, advent napjaiban jó lenne elcsendesedni és engedni, hogy meghalljuk Isten szavát, és a lelkiismeretünk szavát is. Jó lenne visszatekinteni időről-időre, hogy megtettem-e mindent, ami a kötelességem, ami keresztény emberré tesz. Ha helyes a lelkiismeretünk, az értékvilágunk, az erkölcsi rendünk, akkor bizonyára belátjuk a hiányosságokat.
Advent 4. vasárnapja evangéliumára utalva hangsúlyozta, hogy József nem egyszerű küldetést kap. Amikor megtudja, hogy Mária áldott állapotban van, akkor felvetődik benne a gondolat, de mit fognak szólni az emberek, nem ez a normális. Isten a segítségére siet, üzenettel elküldi az angyalát és József vállalja a küldetést. Az evangélium ezzel zárul: "... s magához vette feleségét." Vagyis elfogadta Isten akaratát. Nem lázadozott, nem mérlegelt, hanem meghajtotta magát Isten előtt. Nekünk is valami hasonlót kell megtennünk, meghajtani magunkat Isten akarata előtt, a parányi gyermek előtt, akit majd egy hét múlva ünneplünk abban az egyszerű jászolban.
Megállapította, hogy az Üdvtörténetben Isten mindig egyszerű embereket választ ki: prófétákat, küldötteket, apostolokat. Ugyanezt láthatjuk a Mária-jelenések alkalmával is, amikor a Szűzanya egyszerű embereket, többnyire gyermekeket választ ki, hogy általuk üzenjen. Nekünk is ezt a lelki egyszerűséget kell megteremteni, hogy meghalljuk Isten szavát.
Rövid példázattal illusztrálta, hogy egyes embereknek mit jelent a karácsony. Csak, mert szokás elmenni a templomba, hát ők is megteszik, a felcsendülő Csendes éj dallamán kicsit sírdogálnak, aztán otthon nagyokat esznek-isznak, számukra ennyi a karácsony. A keresztény embernek ennél jóval többet kell, hogy jelentsen. Az a misztérium, ami megtörtént Mária méhében, ami megtörtént az egyszerű barlangistállóban, kell, hogy a mi szívünkben is megtörténjék. Minden egyes alkalommal, amikor szentáldozáshoz járulunk, kell, hogy lakást, meleg otthont készítsünk a szívünkben, a lelkünkben Jézus Krisztus előtt. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak élő keresztényekre van szüksége, nem elég, hogy ott vagyunk a szentmisén, hanem rendszeresen a szentségekhez kell járulnunk, mert Jézus minden egyes alkalommal önmagát adja nekünk. A bűnbocsánat szentségében megtapasztaljuk az ő határtalan jóságát: "Menj, bűneid bocsánatot nyertek!" Az eucharisztiában, a szentáldozásban önmagát kínálja nekünk. És milyen rossz, amikor visszautasítjuk, hogy köszönöm szépen, nem kérek belőled. Akkor hogyan akarunk a kegyelmi életben előrehaladni. Az adventi homály, az egyre növekvő fény figyelmeztessen bennünket, hogy nekünk is egyre inkább a lelki ragyogásban kell élnünk. A csend adjon nekünk időt, alkalmat a magunkba tekintéshez. Próbáljuk a karácsonykor ünnepelt szeretetet az egész évre kiterjeszteni: szeretettel elfogadom a másik embert és szeretettel vagyok Isten irányába.
A szentbeszédet August Betz-től idézett imádsággal zárta:
"Jézus élj bennem! Ahogy Máriában éltél, és benne testté lettél, úgy élj bennem is most, légy bennem is testté. Te gondolkozz bennem, te imádkozz bennem, te szeress énbennem, te szenvedj énbennem, te nézz a szememmel, te beszélj a számmal, cselekedj a kezemmel, működj énáltalam. Téged szolgáljon kezem, téged vigyenek lábaim, amerre jársz a földön, hogy a Szentlélek által hazajussunk Atyánkhoz, Istenhez, aki minden mindenekben. Ámen."

kép és szöveg: DukainéM.