2017. május 28.: Elsőáldozás

 

Az emberi szív többet ér, mint a világ összes kincse
(A kincses sziget)

A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban 2017. május 28-án 10 órakor kezdődött a Pátzay és a Széchenyi iskola 3. osztályosainak elsőáldozási szentmiséje.
A szentmise elején Radó Tamás atya így köszöntötte az ünnepi liturgián jelenlévőket: "Kedves Elsőáldozók, kedves Szülők, kedves Vendégeink! A mai vasárnapon örömmel gyűltünk össze a szentmisére, mert a gyermekek egyházközségünkből felvételt nyernek Urunk Jézus Krisztus asztalközösségébe. A kenyér és a bor színében a mai napon, Isten kinyilvánítja végtelen szeretetét gyermekeinknek, akik nagyon várták már ezt a boldog találkozást."
A bevezetőt követően gyermekek léptek az oltár elé, és az Istennel kötött szövetség jeléről a szivárványról mondták el röviden gondolataikat. Elsőáldozó társaik nevében köszönetet mondtak és áldást kértek az ünnep kapcsán.
A miséző atya prédikációjában egy meseszerű, tanulságos történettel adott magyarázatot arra a felvetésre, hogy mi az értékesebb: a világ összes kincse vagy az emberi szív. Egy száradó halászhálóban fennakadt, emberi hangon beszélő madár és a halász történetét ismertette hallgatóságával. Az embert jóságáért hálából egy arannyal és drágakövekkel teli szigetre vitte el a madár, ahol napnyugtáig választhatott a kincsek közül, amire csak szüksége volt. A halász alig tudott lépni, hogy aranyba, gyöngybe, vagy drágakőbe ne botlott volna. A meggazdagodás reményében csak azon járt az esze, hogy mennyi aranyat vagy drágakövet vigyen magával. A szigeten 20 éve élő öregember a saját kapzsisága által vált az élettelen sziget rabjává, hiába hozott a madár naponta élelmet, pokollá vált az élete. Szomorúan, fáradtan mesélte el élettörténetét a halásznak, aki megrendülten hallgatta. Időközben megérkezett a madár, hogy az embert az összeszedett kincseivel visszavigye hazájába. A halász az idős embert választotta kincsének, mert ő a szívére hallgatott. Együtt maradtak életük végéig. A halászember minden alkalommal bőséges halfogással tért vissza, mert minden munkáján Isten áldása volt.
Isten országa számunkra értékesebb a gyöngynél is. Az emberi szív, a szeretet, a szolgálat, az egymásra figyelés mind-mind értékesebb a világ összes kincsénél. Jézusnak nyitott volt a szíve az emberek felé, mindenkihez jó szívvel fordult, aki bajban szenvedett. Ha megvan Jézusunk, akkor mindenünk megvan. Jézus a mi kincsünk, Ő a mi halászunk, aki magával visz bennünket.
A szentbeszéd után az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat, amelyet annak idején szüleik és keresztszüleik mondtak el helyettük.
A szentmise egy-egy részében, rövid szövegek elmondása után, a szivárvány színeire emlékeztető szalagokat adtak át a gyerekek Tamás atyának, aki az oltárnál elhelyezett keresztre sorba felrakta azokat.

1. piros: A szeretet jele. A szentmisében Isten szeretetét ünnepeljük.
2. narancs: Az öröm kifejezése. Örülünk, hogy Jézus nekünk ajándékozza magát.
3. lila: A bűnbánat jele, nagyböjti időben gyakran láthatjuk ezt a színt.
4. kék: Az ég és a víz színeire emlékeztet. A víz életet ad.
5. sárga: A nap jele, mely világít, ragyog és érleli a föld terméseit.
6. sötétkék: A szivárvány fontos színe: hitünkre emlékeztet bennünket.
7. zöld: Remény színe. Ha napról napra bízunk Isten segítségében, akkor reményben élünk.

Könyörgő imáikban megemlékeztek szüleikről, egyházközségünk tagjairól, szegényebb sorsú gyermektársaikról, a betegekről, szenvedőkről. Azután a szülőket köszöntötték verssel.
A szentmise után az elsőáldozók közös fényképezése zárta be a szép ünnepet.

 
Boldog ki ma ebbe a templomba betér. Boldogok a szülők, kik örömkönnyet sírnak, boldogok kik sok szépre, jóra tanítottak. Jézus megjutalmaz minden kicsi tettet, amit az Ő nevében, szeretetből tettek! Boldogság ragyog fel itt ma minden arcon, ezen a rügyfakasztó, Szent, kegyelmi tavaszon, Áradjon ma ránk a jói Isten áldása, szálljon ránk a béke tartós boldogsága! (ismeretlen szerző)
 
szöveg és kép: DukainéM.