"... A szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva;
az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével..."(2Kor 6,6-7)

2017. július 23.: Szent Anna búcsú - ezüstmise

 

Szent Anna búcsúünnepünk alkalmából ünnepelte pappá szentelésének 25 éves évfordulóját dr. Lukácsi Zoltán rektor, székesegyházi kanonok. 2017. július 23-án, vasárnap 9 órakor kezdődött nagymisén zsúfolásig megtelt a Nagytemplom, hogy együtt ünnepeljenek a jubilánssal. A szentmisén koncelebrált: Csóka Gáspár OSB.
Zengő orgonaszó kísérte az ünnepélyes bevonulást, amikor a ministránsokat és kapuvári népviseletbe öltözött kapuváriakat követte plébániatemplomunkba az ezüstmisés atya.
Elsőként plébánosunk Tamás atya köszöntötte az ezüstmisést, a megjelent híveket, különös szeretettel Zoltán atya édesanyját, Erzsi nénit.
A szentmise elején az egyházközségi hívek, Kapuvár városvezetése nevében köszöntőt mondott Tóth Imre egyházközségi alelnök:
"... 1992. június 26. a papi szolgálat kezdete. 25 év munka után visszatekintés ez az alkalom. A papi szolgálatot választotta, az alázatot Jézus Krisztus iránt. Fontos, és nagy elkötelezettséget kívánó, megtisztelő, és nehéz feladatokat kapott. Itt a rektori teendőkre gondolok, ismerve anyaszentegyházunk nagy problémáját: a paphiányt. Hűséges tudott maradni környezetéhez, szeretteihez, ismerőseihez, hazánkhoz. Választott jelmondata mindent összefoglal és irányt ad. Kérem, mutassa be szentmiséjét és részesítsen minket ezüstmisés áldásában. A jó Isten éltesse és adjon erőt, egészséget további áldásos papi életéhez!"
Az "Őszirózsa" népviseletes csoport nevében Gál Magdolna köszöntötte az ezüstmisést.
A szentmise bevezetőjében Lukácsi Zoltán atya a következő gondolatait adta át hallgatóságának: "Együtt ünnepelhetek ennek az egyházközségnek -ahonnan származom- az egyházközség védőszentjével, az egyházközség búcsúnapjával, Szent Anna asszonnyal, hiszen az életünk is összefonódott és most nagyon jó, hogy az ünnepünk is összefonódik. - Egyébként egyedül az Istené a dicsőség, hiszen a meghívást tőle kaptam. Ő adott erőt a kitartáshoz, ő engedte, hogy megéljem ezt a 25 éves évfordulót, az én érdemem ebben semmi, csak az, hogy elfogadtam az ő meghívását. És hát a zsoltáros azt mondja: "Boldog az a nép, amelyik tud ünnepelni." Jó, hogy most együtt tudunk ünnepelni, s hálát adni, és hiszem azt, hogy az ünnepben nem csak Isten földi egyháza, hanem mennyei egyháza is részt vesz. Itt vannak közöttünk azok is, akik testből már eltávoztak: nagyszüleim, édesapám, sok jó barátom, rokonom, ismerősöm, akik nem érhették meg ezt az ünnepet, de hiszem, hogy itt vannak most velünk. És mindaz a sok jó kapuvári, akiknek az imádsága megszentelte ennek a templomnak a falait."
Prédikációja elején köszöntötte a családtagokat, a város polgármesterét, a paptestvéreket, rokonokat, barátokat, vendégeket, majd a szentbeszédet így kezdte:
"Nem azért jöttem, hogy ünnepeltessem magamat, hanem hogy hálát adjak és tanúságot tegyek. Az életem csak annyiban számít, hogy azon keresztül is megnyilvánul az Isten szeretete, irgalma, hűsége és hatalma. Hálát adok és tanúságot teszek itt a szülővárosomban, ebben a templomban, ahol egykor keresztvíz alá tartottak a keresztszüleim, ahol először gyóntam és áldoztam, ahol bérmálkoztam és ahonnan a hivatásom is indult."
Aztán arról beszélt, hogy gimnazistaként utolsó nyarán, imádkozva a sekrestyében a feszület előtt, Krisztus hívó szavára kimondta a végleges igent.A hívó szó már kisgyermekkorában megérintette, hiszen a születéskor kapott súlyos betegségből sikerült felgyógyulnia. Sokat köszönhet könyvszerető családjának, akik a legjobb könyvekkel támogatták az ismeretek megszerzésében. Később barátaival szívesen töltötte az idejét, de a szórakozást valójában haszontalan időtöltésnek érezte. Többre tartotta azt, ami a szellemet és a lelket építette. Hivatása történetéhez hozzájárult a papokkal való jó barátság is, mely elsősorban szülei vendégszeretetének köszönhetően alakult ki. Pannonhalmára 1982-ben, 14 évesen került, tanulmányait kezdte itt. Egy olyan világ tárult ki előtte, mely csodálatos lelki és szellemi gazdagságot tartogatott számára. A beilleszkedést nehezen viselte, hónapokon keresztül mindig hazavágyott.
"Jó itthon, ahogyan mindig is jó volt, amikor rövid időre hazajöhettem. Lehet, hogy máshol sem volt rossz és megszoktam, elfogadtam sok lakóhelyet, jól is éreztem magam itt-ott, de otthon érezni magam mindig csak Kapuváron tudtam és tudom ma is. Még akkor is, ha annyi minden megváltozott, épült, szépült vagy éppen megszűnt, eltűnt örökre."
A következő gondolatsort kérdéssel indította: "Lehetett volna-e jobb, ha másként alakul az életem?" Hosszasan sorolta azokat az érveket, melyekkel választ adott a feltett kérdésre.
"Egész életemben pontosan arra törekedtem, hogy túl tudjak tekinteni a hasznosság, az önzés, az anyagiasság, a saját érdek, a megéri nem éri meg, szűk látókörű kategóriáin, mert erre tanított a családom, a kapuvári indíttatásom, és az én Mesterem, aki már gyermekkoromban rabul ejtette a szívemet, és meghívott az ő szorosabb követésére. Az Úr számtalan, csodás példabeszéde és mondása közül engem már fiatalon egy olyan ütött szíven, amit talán mások észre sem vesznek. Amikor azt mondja: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött. Kell, hogy megtegyük, ami elő van írva. És aki őt követi, a maga életében is háttérbe kell, hogy szorítsa a saját akaratát"
A búcsúünnep kapcsán templomunk, városunk védőszentjére, Szent Annára irányította figyelmünket. Templomunk oltárképen látjuk Szent Annát, aki a törvényre és az írásokra tanítja gyermekét, aki azáltal méltó lett arra, hogy az isten-ember édesanyja legyen. Lukácsi atya hangsúlyozta, hogy a jó szülők elsősorban az isteni parancsokat és az írásokat, az Isten tiszteletét, az emberek szolgálatának lelkületét, az erkölcsi tartást és műveltséget adják át gyermekeiknek.
"Keressétek előbb az Isten országát és annak igazságait és a többi mind hozzáadatik nektek." (Mt. 6, 33). Én ezzel az indíttatással indultam. Mennyei Atyám dolgaiban kellett lennem és persze megkaptam mindent valóban, amire nem is számítottam, érdememen felül is, minden elismerést, amiért soha nem tudok eléggé hálás lenni."
Az ünnepi szónok gondolatainak utolsó mondataiban aggodalmának adott hangot. "Európa ma a teljes relativizmus, liberalizmus istentelenségének és a fundamentelizmus fanatizmusának a harapófogójába került. Az Isten nélküli humanizmus, tolerancia és szabadságkultusz okozza a vesztét. Csak Krisztus erejével lehet győzedelmeskedni a lélek ellenségei fölött."
Szentbeszédét az alábbiakkal fejezte be:
"Hálát adni és tanúságot tenni jöttem, ez az én hálaadásom és tanúságtételem. Így kellett lennie a múltban és úgy lesz jó a jövőben, ahogy Isten akarja. Szent Anna segítse ezt az Egyházközséget és minden jelenlévőt, hogy megtartó értékeinket tovább adjuk és megmaradjunk kereszténynek, magyarnak, egymást segítő, egymást szolgáló, a kötelességteljesítésben is boldog embereknek."
A kapuvári Haydn Vegyeskar zenei szolgálata az ünnepi pillanatokban lelkünket még közelebb emelte az Úrhoz. A Szentmisében a népénekek mellett elhangzó kórusművek a következők voltak: Luciani - Ave Maria; H. Nyberg: Ave Maria; Gounod - O salutaris hostia; Ismeretlen szerző - Amen.
Az ezüstmisés-áldás alatt kórusművek, népénekek és orgonadarabok váltakoztak:
Az Úr irgalma végtelen; Schweitzer - Ave Maria; Jozef Grabowsky - Ave Maria (duett);
Tresch - Ave Maria; Telemann - Ave Maria.
A kórusműveket vezényelték: Kapuiné Titz Ildikó és Lukovits Györgyi karnagyok
Orgonán a népénekek és kórusművek kíséretével a szentmisén közreműködött: Bognár Dávid kántor, az áldás alatt pedig Bartl Erzsébet orgonált.

szöveg és kép: DukainéM.