2017. augusztus 05.: Szent Antal kápolna és Berg síremlék megáldása

 

Püspöki szentmise és áldás

A kapuvári Szent Kereszt temetőben a közelmúltban fejeződtek be azok a felújítási munkák, amelynek eredményeként megszépült a Szent Antal kápolna és a Berg Gusztáv-síremlék.
Dr. Veres András győri megyéspüspök 2017. augusztus 5-én, szombat 11 órakor kezdődött püspöki szentmise keretében áldotta meg a felújított építményeket.
Koncelebráltak: Radó Tamás plébános, Bernádh Krisztián káplán.
Az ünnepi szertartás előtt Tóth Imre a Szent Anna Egyházközség Plébániai Tanácsadó Testületének alelnöke köszöntötte az egyházmegye főpásztorát. Rövid összegzésben adott tájékoztatást: "Hiszem, hogy mindenki annyit várhat az utódoktól, mint amennyit ő tanúsított ősei iránt. Kapuváron az összefogás eredményeként sikerült olyan munkákat elvégezni, amelyek műszaki állapotát figyelembe véve nagyon indokolt volt. Kiemelte, hogy Lieb György és leánya Marika nagy összegű felajánlásával indulhattak meg a felújítási munkák. Megköszönte Kapuvár város polgármesterének, hogy jelentős anyagi támogatást biztosított, és felvállalta a munkák koordinálását, szervezését. A felújítást további anyagi hozzájárulással segítették: Szent Anna Egyházközség, Família-Filó Kft., Jószív Temetkezési Kft."
A kápolna megáldása, megszentelése után felhangzott "Bemegyek szent templomodba, Uram..." bevezető ének és az asszisztencia bevonulásával kezdetét vette a szentmise.
A szentbeszéd elején a püspök atya fontosnak tartotta emlékeztetni a jelenlévőket a mai Mária ünnepre:
"Ennek a felújított kápolnának a megáldása egy Mária ünnepen történik, hiszen népi elnevezése szerint ma van Havas Boldogasszony ünnepnapja. Az elnevezés egy eseményre akar emlékeztetni, hogy augusztus elején Rómában, azon a dombon, ahová később felépítették a Szűzanya tiszteletére a Santa Maria Maggiore-bazilikát, hó esett. Ez volt a jel, hogy hová építsék a templomot. Az Efezusi-zsinat 831-ben kimondta a Szűzanya istenanyaságáról szóló dogmát, vagyis a Szűzanyát megilleti ez a jelző: istenanya, mert Istennek a fiát, Jézus Krisztust hozta a világra. Ezen dogma megünneplésére gondoltak arra, hogy Rómában a kereszténység központjában épüljön a Szűzanya tiszteletére a bazilika. Ez az ünnep mindnyájunknak egyfajta felszólítást is kíván lenni. Ez egyfajta üzenet mindnyájunk felé, hogy ahogy a Szűzanya Krisztus-hordozó lett, mindnyájunknak feladat lett, hogy életünk folyamán ugyanígy Krisztus-hordozókká váljunk. Vagyis mindnyájan a Szűzanyáéhoz hasonló hivatást kaptunk, hiszen az élet bármelyik területén, minden megkeresztelt embernek nem csak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy Krisztus-hordozó legyen. Hogy szavaiban, életvitelében, cselekedeteiben bizonyságot tegyen arról, hogy ő Isten gyermeke, és Krisztus követésében jár. De amikor erre emlékezünk, akkor érdemes egy kicsit elgondolkodnunk azon is, hogy mit is jelent számunkra a tett. A hívő ember egészen biztosan megtalálja otthonában is azt a helyet, ahol szívesen vagy szívesebben imádkozik, mint másutt. Érzi az ember, hogy kicsit ki kell vonulni a köznapi életből ahhoz, hogy gondolatainkat Istenhez tudjuk emelni. A legtöbb családban van feszület, van egy kép, amely a közös imádságnak a helyszíne szokott lenni. A templom ugyanezt a szerepet tölti be a hívőközösség életében, és minél nagyobb egy közösség, annál nagyobb közösségi otthonra, közösségi templomra van szükségünk. Ezt a templomot minden hívő közösség, és mindenkor hívő embere igyekszik a lehető legszebben kifesteni, berendezni, hogy ott minden segítse a hívőközösség tagjainak az Istenhez való emelkedését. A középkorban kifestették vagy egyenesen mozaikkal rakták körbe a templom falait, azon megjelenítve a Szentírásnak egy-egy eseményét, vagy egy-egy alakját. Ezzel is tanítani akarták az írni-olvasni talán nem tudó embereket. Maga a templom épülete az a hívő egyénnek, a hívő közösségnek is kifejezési formája. Annyira ragaszkodunk Istenhez, annyira akarjuk, hogy mások is, akik hozzánk tartoznak, a szeretteink, vagy a hozzánk látogató rokonok, barátok, ők is úgy érezzék magukat abban a templomban, hogy az valóban az imádságnak a helye, ahogyan imádkoztuk az egyik énekkel. Számunkra a templom az Istennel való találkozás helye, azt szeretnénk, hogy minden az imádságra hangoljon bennünket is, szeretteinket is. Mi imádkozni jövünk a templomba."
Az 50-es- 60-as években történt próbálkozásokról beszélt a továbbiakban. Rávilágított arra, hogy felépültek a tízezres nagyságrendű városok templomok nélkül, és a "lelkileg kiéhezett" lakosság szinte együtt sóhajtott fel, amikor 1989-ben adódott lehetőség az első templomépítésre. Azóta már több templom is felépült, a lakosság közös vágya megvalósulhatott.
A múltba tekintés után így folytatta mondandóját:
"Most egy temetői kápolna megáldására gyűltünk össze. Egy temetői kápolna - mint itt Kapuváron - a temetkezéshez tartozó helyszín, hiszen itt van a fölravatalozás, itt van a szentmise bemutatása is és itt gyűlnek össze a család, illetve a rokoni, baráti tagok, akik részt vesznek a gyászszertartásban. A kápolna viszont nem csak arra alkalmas, hogy halottunknak egy méltó helyet teremtünk arra, hogy elbúcsúzzunk tőle, Ez az imádság háza is. Örülök, hogy itt szentmisét is mutatnak be minden temetés alkalmával is. Sok hiányosság mutatkozik napjainkban azon a téren, hogy az embereknek egy nagy része mindent megtesz a hozzátartozó iránt, hogy pompás temetés legyen. Egy dologról feledkeznek el, hogy imádságaikkal kísérjék és segítsék szerettüket. Halottainkért tegyük meg azt, hogy értük imádkozunk, értük szentmisét mutattatunk be. Ez az ő üdvösségükhöz feltétlenül szükséges, hogy Isten irgalmas szeretetét kiesdjük a számukra. A temetői kápolna rendkívüli jelentőségű, hiszen napjainkban igen nagy gond, hogy az emberek nem tudnak megvigasztalódni egy-egy szerettük elvesztése után. Mindez azért történik, mert nem tudnak imádságban elcsendesedni, akár a sír mellett, akár itt a temetői kápolnában, hogy el tudják engedni halottaikat, akiket a természet rendje szerint el kell engednünk. De az imádság, a szeretet kötelékével továbbra is összetartozunk. Szükségünk van, hogy elbúcsúzzunk az imádságságban Isten jelenlétében a szeretteinktől. Aki így tesz, az biztos, hogy meg fog vigasztalódni, el fog tudni búcsúzni és a szeretetkapcsolatából meg tud maradni az elhunyt szerettével."
Szentbeszéd befejező gondolataiban így fogalmazott:
"Amikor az elhangzottakra gondolunk, akkor különös módon is érezzük a hálát azok iránt, akik gondoskodtak arról, hogy ez a temetői kápolna megújuljon kívülről és belülről is. Isten jutalmazza meg őket minden fáradozásukért. Adja Isten, hogy akik ide betérnek ebbe a kápolnába, Isten szeretetét, vigaszát megtapasztalják és tudjanak szeretteikkel a szeretet síkján együtt maradva szeretetben, boldogan élni."
A szentmise után a Berg Gusztáv síremlék megáldására került sor.
Az ünnepi programban elsőként Najdek Lászlóné felolvasásában Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott című versét hallottuk.
A köszöntőbeszédek sorát Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő nyitotta meg. Megállapította, hogy Kapuvár város szerencsés település, amelynek 19. századi története szorosan összefonódott a nagyszerű ember, Berg Gusztáv életével. Lényegesnek tartotta megemlíteni, hogy Kapuvár Széchenyije nem csak Kapuvárért tett nagyon sok mindent, hanem a Rábaköz minden polgáráért. Kiemelte, hogy az elért eredményekben elsőrangú személy volt Berg Gusztáv, de nem volt egyedül, mert a család, a kapuváriak, a rábaköziek mind ott voltak az összefogásban és az együttműködésben érték el a sikereket.
A következőkben Pavlóczi Béla történelem tanár, helytörténész lelkes "mini történelem óráján" hallottuk érdekesebbnél érdekesebb történeteit a Berg családdal kapcsolatos kutatásairól. Megtudtuk, hogy Európai szinten ismert mintagazdaságot fejlesztett ki a báró, melynek csodájára jártak az Egyesült Államokból, Egyiptomból, Java szigetéről érkezett szakemberek. Neki köszönheti Kapuvár a villanyvilágítást, az elektromos áramot. A kor egyik legfejlettebb malmát építette meg melléképületekkel. Iskolákat alapított. Berg Gusztáv nagyon jó kapcsolatot ápolt a katolikus papsággal. A templomépítés ideje alatt egy magtárépületből alakította ki az ideiglenes miséző helyet a katolikusok számára. A kapuvári temetőben a síremlék és a kápolna emlékeztet bennünket a Berg családra.
Az ünnepi szónoklatok sorát Hámori György polgármester rövid beszéde zárta. Lényegében megköszönte mindazoknak az áldozatos munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy itt lehettünk a kápolna és a síremlék megáldásán. Kiemelte, hogy két embernek külön is köszönetet kell mondanunk, ők az elmúlt évtizedekben Kapuvár szellemiségének meghatározó alakjai voltak. Kapuvár Városi Önkormányzat képviselő-testülete ÖKT. határozatában "Pro Urbe Kapuvár" kitüntetésben részesítette RADÓ TAMÁS plébánost és PAVLÓCZKI BÉLA tanárt.
GRATULÁLUNK! ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE ÉLETÜK MINDENNAPJÁT!

szöveg és kép: DukainéM.