2017. augusztus 13.: Osli búcsú

 

Nagyboldogasszony búcsú Osliban

Az osli Mosolygós Madonna főbúcsú ünnepét, Nagyboldogasszony ünnepét 2017. augusztus 13-án, vasárnap tartották. Az ünnepi szentmisét bemutatta és szentbeszédet mondott: Dékány Sixtus kiérdemesült zirci Apát.
Az ünnepi alkalomra Szent Anna Egyházközségünkből - évek óta hagyományosan - szerveződik egy zarándokcsoport, akik az osli kegyhelyhez gyalogosan teszik meg a 7 km-es utat. A kora reggeli órákban a Nagytemplomból papi áldással, harangzúgás kíséretével indultak a búcsújárók. Az úton Máriát köszöntő énekekkel, imádságokkal zengték be a környéket.
Osliba a Rábaköz szinte minden településéről érkeztek zarándokok, akiket a kegytemplomban Németh László a helyi egyházközség Tanácsadó Testületének tagja rövid köszöntővel fogadott: "...Eljöttetek, hogy vigaszt és erőt merítsetek, köszönetet mondjatok a kapott jókért. Imádkozzatok egyházunkért, édes hazánkért, a világ és a családok békéjéért, papi hivatásokért, öregekért, betegekért, gyermekekért és az elhunytakért!..."
Az osliak a falu határában fogadták a településre érkező zirci apátot, aki Fodor József polgármester társaságában, ünnepi hintóban, lovas kísérettel és az osli fiúk és lányok feldíszített kerékpárjainak kíséretében érkezett a plébániához.
A 10 órakor megkonduló harangok a főcelebráns és az asszisztencia plébániáról indulását jelezték. A hívek "Máriát dicsérni hívek jöjjetek...!" lelkes énekléssel fogadták a Kálvária-oltárhoz érkező zirci apátot és kíséretét.
A szentmise elején dr. Szaradics József helyi plébános atya köszöntötte a szentmise bemutatására érkezett vendég atyát:
"Köszönjük, hogy sok feladatot, tennivalód mellett a magyar kereszténység és kultúra zirci fellegvárából eljöttél az Mária-tisztelet ősi szent helyére, Osliba. Immár a bencés, a premontrei rend kiválóságai után a ciszterci rend jeles személyiségét köszöntjük itt  körünkben. Ma sokan érkeztek ide gyalogosan, biciklivel, autóval, hogy részük legyen a közös hit, a közös imádság élményében. Mindenki, aki ide érkezik, érzi és hordozza korunkból, annak szellemiségéből fakadó, és egyéni életében is benne rejlő terheket és örömöket. Tőled, a ciszter szerzetestől várjuk az eligazító, megerősítő szavakat. Az Egyházunk azt tanítja, hogy a mennyekbe felvett Boldogasszonyban az ember elérkezett élete kiteljesedésére, vagyis a boldogságra. Ennek ünnepe van. Ebben a szentmisében tanításoddal segíts minket, hogy mi is jobb emberek és keresztények lehessünk." 
Az Apát úr rövid válasszal köszönte meg a plébános gondolatait:
"Örömmel vállaltam és jöttem el ide. Ez a település egy ősi magyar település, Árpád-kori vagy még régebbi gyökerekkel. Nekünk, magyaroknak az életünk gyökere nem csak az evangélium örömhíre, nem csak Krisztus isteni és emberi szeretete, hanem a mi életünknek egy nagyon fontos tápláló forrása az anyai szeretet, amelyet Szent István királyunk megtapasztalt, átélt a Szűzanyával való misztikus, bensőséges kapcsolatával. A Szűzanya isteni élet hordozójává lett, engedelmesen, szeretettel, önként és szabadon. A keresztény embernek legnagyobb küldetése és legnagyobb kihívás számára, hogy az isteni életnek a hordozója legyen a világban szerettei, övéi számára, tágabb és szűkebb közössége, nemzete számára. Köszönjük meg az Istennek, hogy minket erre a küldetésre kiválasztott és kérjük, hogy adjon a mi küldetésünkhöz, hivatásunkhoz erőt, türelmet, hűséget." 
Szentbeszédében folytatta a megkezdett gondolatsort:
"A gyermeki lélek, amely még egészséges, tiszta, jó értékkel rendelkező hamar rátapint a lényegre. A kisgyermek egyszerűen, de világosan, tisztán meglátja az igazat, a szépet, a jót és azt meg is fogalmazza mindenféle restelkedés, tartózkodás nélkül. Milyen jó lenne, ha az ember Isten iránti tiszta, világos, őszinte fogékonyságát meg tudná őrizni. Mennyire jól éreznénk magunkat nap, mint nap. Jó az Isten hozzánk, mert nem csak egyszerűen megteremtett bennünket, nem csak egyszerűen nekünk adta a világot, hogy gondosan teremtsük azt tovább, vegyük azt birtokba, hanem még arról is gondoskodott, hogy legyen újrakezdési lehetőségünk, ha esetleg elbuknánk, megbotlanánk az életünk során. Elküldi az Isten egyetlen fiát a világba, Jézus Krisztust, hogy megváltson, hogy új lehetőséget teremtsen nekünk. Ahhoz, hogy az új lehetőség előálljon, kiválaszt valakit, az egyszerű, hétköznapi embert, egy názáreti lányt, Máriát, és számít az ő őszinte áldozatkész engedelmességére, szolgálatára. Az Isten számít Rád is. A te engedelmes, odaadó, őszinte szolgálatodra van szüksége és ehhez bátorság kell. Sokszor nem lesz népszerű tőle egy ember. Gondoljunk a Szűzanyára, aki amellett, hogy igent mondott az angyali üdvözletkor, az Isten kezdeményezésére, azért mégiscsak aggódik, hiszen nem volt még férjnél. Így, ha kiderül, hogy gyermeket vár, abból nagy baj kerekedhetett volna. Az Isten mégis megóvja, sőt az aggódó Szent Józsefet is a gondviselő férjet is megóvja és ad neki erőt a bátorsághoz. A Szűzanya nagyszerűsége itt érhető tetten, hogy ilyen őszintén, szolgálatkészen, szabadon az Isten kezébe helyezi önmagát.
Szent István királyunk nagyon tudatosan választotta a Szűzanyát pártfogónknak. Felismerte Máriában azt az embertípust, emberi stílust, emberi magatartást, ami az Istennel igazán össze tudja kapcsolni, az embert és minden nemzedéket a földön. Az igazi emberi élet az Istennel való ilyen jellegű összefogásból születik. Másik fontos, örömteli, nagydolog, az isteni életet magunkba fogadva hordozni azt, a krisztusi emberséget kell megjelenítenünk. Szűz Mária az, aki a krisztusi stílusnak az első eredeti megjelenítője volt az emberek között. Az a szerető gyengédség, amelyből soha nem hiányzik a remény, amelyből soha nem hiányzik az ölelő, az erőt adó odaadás. Új és örök szövetséget kötött az Isten az emberrel, de ez a szövetség nem csak Jézus Krisztus személyére korlátozódik, hanem minden meghívottra, aki Krisztushoz tartozik.
Az apostolok is megértették hogyan, miként lehetnek hiteles nem csak követői, hanem hirdetői az evangéliumnak. Az átölelő, reményt adó, bátorságot kölcsönző, biztosító szolgáló szeretetet kell élniük személyválogatás nélkül. Az Isten újra és újra vissza akarja vezetni az embert az isteni szeretetnek a tűzhelyéhez. a bátran cselekvő, a másikért önmagát odaadni képes szeretet, tulajdonképpen újjá szüli a másik embert. A Szűzanya óta tudjuk, hogy a női lélek, az anyai lélek az, akit az Isten kiválasztott arra, hogy azon keresztül bennünket újjá generáljon, újrateremtsen. A Szűzanya ma is tanít minket, az ő személyes, lelki áldozatkészsége ott van a háttérben és segít, erősít bennünket. Megtanulhatjuk az Égi Édesanyánktól, hogy a teljesen reménytelen szituációban is hihetjük, hogy van egy otthon, ahol nem csak az Isten vár, hanem az ő anyai szeretete is, a szentek egész serege, örvendező közössége. Nagyboldogasszony ünnepét évszázadok óta tartjuk. Mi is legyünk ilyen boldogok a hétköznapokban, a családjainkban, az idős szüleink, nagyszüleink, a gyermekeink, unokáink közelében. A megajándékozottság öröme és boldogsága mindennek értelmet ad, minden küzdelemnek, minden lehetőségnek, minden bizonytalanságnak. Adja az Isten, hogy a Szűzanya odaadó, szolgáló szeretete, boldogsága legyen a mi kapaszkodónk, a mi lehetőségünk, a mi erőnk."
Az áldozást követően Kéri Kálmán templomatya a jelenlévők nevében megköszönte Sixtus atyának, hogy prédikációjával tanított minket. Isten áldását kérte az Apát úr életére, szolgálatára.
A templom előtti téren felsorakoztak a körmenetben résztvevők: kereszt, zászlóvivők, a kegyszobor másolatát vivő lányok, ministránsok, asszisztencia a szentmise főcelebránsával és az ünnepi alkalmon jelenlévők. A körmenet útvonala a templomtól déli irányban volt. Az ünnepi szentmise a Szűzanyát köszöntő antifóna elénekléssel és a hozzátartozó könyörgés elimádkozásával fejeződött be.
Az osli Nagyboldogasszony-napi búcsúünnep a délután három órakor kezdődött osli nép-vesperás éneklésével zárult.

szöveg és kép: DukainéM.