2017. november 11.: Assisi Szent Ferenc templom jubileumi miséje

 

Püspöki szentmise a kapuvári ferences templom felszentelésének 75. évfordulója alkalmából

Dr. Veres András győri megyéspüspök szentmisét mutatott be november 11-én 11 órai kezdettel a kapuvári Assisi Szent Ferenc templomban, a templom felszentelésének 75. évfordulója alkalmából.
Koncelebráltak az esperesi kerület plébánosai: Lőrincz Béla Vitnyéd, Radó Tamás Kapuvár, dr. Szaradics József Osli, Szarka Gábor Agyagosszergény, valamint Kiss Barnabás OFM (Detroit, USA)
A templomba érkező főpásztort a templom híveinek nevében köszöntötte Kiss János. Mondandójában emlékeztetett a templom egykori papjára, Horváth Brúnóra, aki Istenbe vetett hittel végezte munkáját, 57 évig volt hű szolgája a templomi közösségnek. Kérte a püspöki áldást a templomra és annak közösségére. Brúnó atya szellemiségéhez híven, gondolatait néhány soros verssel zárta: "Kenyeret adni nem elég, vizet adni nem elég, könnyet letörölni nem elég, nem elég a sebet bekötözni: szólni is kell! Az éhező, a szomjazó, a szomorú, a sebtől vérző: Lélek után vágyik, amely szeret. Ezt csak a szó képes adni, amely több mint kenyér, mint víz, több mint érintés. Mint a balzsam, a szó te magad vagy, az isteni lélekből fakadó!"
Püspök atya megköszönte a kedves fogadtatást: "Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindnyájukat. Kívánom, hogy ez a szentmise, amit bemutatunk, ez mindnyájuk és családjuk számára; és különösen azon idősebb testvérek számára, akik idetartoznak lélekben, de nem tudnak öregségük, betegségük lévén most itt lenni, számukra is a kegyelem forrása legyen."
Veres András prédikációjában körüljárta a sokak által feltett kérdést: "Lehetséges-e, hogy Isten az emberek között lakik a földön?" A válasz NEM. Az Isten a világot teremtette, ő mindenütt jelen van. Isten nem szorítható be egy helyre, egy kőből, fából készült épületbe. Nem kell tehát egy hely, egy épület, hogy Isten az emberek között lakozzék. De igen, magunk miatt, de mégis, Istennek szüksége van egy olyan helyre, ahol az Eucharisztiában a köztünk élő Isten méltó helyen lehet. Szent Ferenc templomépítő életpéldáját tárta hallgatósága elé igazolva, hogy a kőből épített templomnak fontos jelentősége van. Az embereknek fontos egy hely, egy templom, ahol az Isten imádását, dicséretét végezhetik, éppen ezért kell is, hogy arról méltómódon gondoskodjanak. Minden felszentelt, megáldott templom az Egyházat jeleníti meg. A templom a kegyelem forrása, hiszen ahol Isten jelenlétét megtapasztalhatjuk, az Eucharisztiában, onnan szükségszerűen a szentségek által a kegyelem kiáradó forrásai haladnak. Kell, hogy minden hívő ember megértse, a közös feladat az, hogy ezt a világot egyre inkább Isten országává sikerüljön átalakítani. Fontos, hogy egyre inkább a hitnek a jelei, a szeretet, a segítőkészség, az áldozatkészség jellemezze az emberiség mindennapi életét. Ezáltal lesznek valóban Isten gyermekei, és ezáltal lesz a világ Isten országává. Isten szeretete tudja átformálni, jobbá tenni az embereket, hogy szeretetük által mások is jobbá tudjanak válni, hogy mindegyikük szakítson a bűnnel, és egyre inkább Istenre figyeljen. Az az ember, aki Istennel élő kapcsolatban van, az vágyakozik a találkozásra. Ha élő hitük, élő kapcsolatuk van Istennel, akkor nem kötelezettség, nem erőszak, hanem egyre nagyobb vágy beteljesülése a vasárnapi szentmise.
A püspök befejezésül kérte a jelenlévőket, hogy az ünnep kapcsán imádkozzanak, hogy sikerüljön szeretteiknél elérni, hogy szívesen, örömmel menjenek templomba, a szentmisére. Ha a szentmiséken rendszeresen részt vesznek, és az alkalmakon részesülnek az Eucharisztia szentségében, akkor általuk is a kegyelem bőséges folyói fakadnak ebben a világban, családjukban, munkahelyükön, mindenütt, ahol megfordulnak.
A szentmise végén Radó Tamás plébános atya rövid köszönetben fejezte ki háláját, hogy a főpásztor a sok elfoglaltsága mellett időt szakított a 75 éves templomi jubileum közös megünneplésére, és bátorító, erősítő szavaival buzdítást adott hallgatóságának. A lelkipásztor kérte az udvari szeretetvendégség kapcsán a hívek körében töltött néhány perces jelenlétére.

szöveg és képek: DukainéM.