2018. január 12.: Szentmise a doni hősök tiszteletére

 
"Meghaltak, de nem vesztek el Isten ítéletében, a nemzet megbecsülésében és a mi imádságunkban"

A doni áttörés 75 éves évfordulója alkalmával január 12-én, pénteken 15 órai kezdettel a kapuvári Szent Ferenc templomban megemlékező szentmisét celebrált dr. Szaradics József ny.ezredes, osli plébános.
A miséző atya a szentmise elején így szólt a jelenlévőkhöz: "Ez most az ötödik alkalom, hogy összegyűltünk ezen a napon, amikor 1943. január 12-ét idézzük és a szentmisét a doni harcokban elesett hősökért ajánljuk fel."
József atya prédikációjának mondanivalóját három pontban fogalmazta meg:

  1. Meghaltak, de nem vesztek el Isten ítéletében.
  2. Nem vesztek el a nemzet megbecsülésében.
  3. Nem vesztek el a mi személyes imádságunkban és megbecsülésünkben.

- majd kérdéssel folytatta: Ki mondhat ítéletet felettük? - választ is adott rá Szent Ágoston gondolataival, aki annak idején az igazságos háborút jogosnak ítélte, vagyis ha egy nép védekezik, amikor ellenséges támadás éri. Jogosan védekezik az, akit megtámadnak, akinek nem csak magára, hanem javaira, házára, övéire is gondolnia kell.
A népek harcaiban, a háborúkban igen nehéz eldönteni, hol kezdődik az agresszió, mi az igazságos és igazságtalan. Egy biztos, csak az Úristen ismeri az embert, ő lát be a szívek birodalmába, ő képes megítélni a gondolatokat és szándékokat. Ő a lelkiismeret szentélyében szólít. Az ítéletet csak ő tudhatja, ő mondhatja ki, nála vannak az igazság igéi. Mi azt tehetjük, hogy értük, mint testvéreinkért odaállunk a Mindenható elé és kérjük őt, hogy a sok odaadott életet értékelje, bocsássa meg azt, amit vétettek; irgalmas jóságával tekintsen rájuk és azokra, akikért meghaltak.
Nem vesztek el a nemzet megbecsülésében. Ezekben a napokban sokan összegyűlnek a templomokban imádkozni, a sírkertekben koszorúkat elhelyezni. Ma már a Honvédelmi Minisztériumnak van hadi sírokat kutató, gondozó osztálya, amely csak ezzel foglalkozik. Megkeresi az elesettek sírjait, áldást mondat felettük, megjelöli nyughelyüket. Nem feledjük őket, nem vesznek el a nemzet részére, mert beszélnek róla a történészek, talán az iskolai történelem órákon is emlékeznek rájuk, sírjaik felkeresésére sokak indulnak el. Talán visszatér hozzánk egy normális és helyes értékelés, amelyben a parancsot teljesítő katonákat hősöknek tekinthetjük és büszkék lehetünk rájuk.
Befejezésül Herceg Ferenc Rákócziról írt regényéből idézte a száműzetésben élő nagyságos fejedelem gondolatait: "Mire volt ez jó? Sok-sok ember harcolt, elesett, ő elvesztette teljes vagyonát és száműzetésben a hazáját is. A nemzet ezekben az években megtanulta, soha ne legyen szolgája mások hatalmának, ő maga elveszítette, ami az üdvösségéhez nem is szükséges. Isten alázatra és önismeretre tanította és saját becsvágyától is megszabadította." A doni hősök tanítsanak minket erre.
A szentmisén részt vett a Rábaközi Honvéd Hagyományőrző Csoport három tagja.
A szentmise a Himnusz eléneklésével ért véget.

 

Szerte országunkban, túl magyar határon
Sok-sok hős magyarra borult örök álom
Rongy a koporsójuk, névtelen fejfájuk
Imával gondolunk, szeretettel rájuk.

Imádkozik gyermek az édesapáért
Térdre hull feleség a hű hitvestársért
Szülő gyermekének kér kegyelmet itten
Ó adj nyugodalmat hőseinknek Isten.
szöveg és képek: DukainéM.