2018. január 28.: Oikoumene - A keresztények egységéért

 
A keresztények egységéért imádkoztak Kapuváron

Idén január 21–28. között került sor az ökumenikus imahétre. Az imahét segédanyagát a karibi keresztény testvérek állították össze, amelynek központi igéje: "Jobbod, Uram, dicső az erőtől..." / "Uram, a jobbod kitűnik erejével..." (2Móz/Kiv 15,6). Ezzel azt szerették volna tudtunkra adni, hogy az Isten ereje mindennél erősebb.
A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban január 28-án 18.00 órakor kezdődött ökumenikus istentiszteleten a hívekkel közösen imádkoztak a felekezetek lelkipásztorai: Dr. Vladár Gábor egyetemi tanár, református lelkész; Tubán József evangélikus lelkész és Radó Tamás plébános.
Tamás Atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.
Az evangéliumi olvasást és igehirdetést Dr. Vladár Gábor református lelkész tartotta.
Elmélkedésének fő gondolatmenetét az evangéliumban (Lk 18,35-43) olvasott történet adta: "Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!" Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: "Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak könyörgött: "Uram, hogy lássak!" Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged." Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent." ( Lk 18,35-43)
Bevezetőként így szólt az egybegyűltekhez: "Csodálatos lezárása ennek az ima nyolcadnak ez a mostani este is. Nagy öröm számomra is, hogy itt lehetek." – majd a következőkkel folytatta: Imaheten vagyunk együtt, s ez azt jelenti, hogy szerte az egész világon felhangzik ez a kiáltás: Kyrie eleison! Uram irgalmazz! Az egyházakat, közösségeket, felekezeteket most ez a kiáltás köti egybe. S hogyha van valami értelme, van valami jelentősége ezeknek az imaheteinknek, akkor azt gondolom, hogy éppen ez. A különböző felekezetek, akik olyan sokat tudunk egymásról is talán, most együtt, egy szívvel-lélekkel is talán, tudjuk kiáltani: "Uram, Dávidnak fia könyörülj rajtam!" - mert egybeköt bennünket térben és időben is ez a kiáltás. Az Ószövetség mélyéből hangzik fel újra és újra - Ábrahámtól Mózesen át, Jeremiás prófétán át egészen idáig. Jerikó falainál is elhangzik újra, Jézus számára és mindenki számára ez a kiáltás: Uram, irgalmazz rajtam! A karibi keresztények csodálatos ajándéka ez számunkra, akik kijelölték ezt az igeszakaszt, hogy mindenütt, szerte az egész világon, egy szívvel és egy lélekkel tudjuk kiáltani: Uram, könyörülj rajtam! Milyen jó lenne, ha ezt tudnánk és nem feledkeznénk meg róla.
Hans Urs von Balthasar katolikus teológus mondta egyszer az emberrel kapcsolatosan: Az ember az a lény, aki a dolgait nagyon hamar abbahagyja. Milyen jó lenne, ha itt lenne bennünk a vak koldusnak az elszántsága és nem a félelem, a rettegés venne erőt rajtunk, hanem tudnánk hosszan tűrni, reménykedni, hosszan imádkozni egészen addig, amíg az élő Isten valamit nem tesz létünkben. Akkor lenne kereszténységünknek a csodája nagyszerű és tökéletes, mert éreznénk, hogy így kell megélni a hitet, ahogy ez az ember megéli.
Látni a láthatatlant. Veled Uram, de nélküled, s megélni egész életünkben ezt a csodát. Amikor társunk elmarad mellőlünk, amikor testi szemünkkel már nem látjuk őt. Szeretteink, akik már elköltöztek, elmentek az örökös hazába, mégis velünk vannak, erőt adnak, irányítanak, vezetnek bennünket. Istent nem látjuk életünk közelében, de tudni, hogy ott van velünk. Isten ezt a csodát akarja újra és újra eljuttatni közösségeinek, mindazoknak a közösségeknek, amelyeknek új erőre kell kapniuk, és ez ezzel kezdődik, hogy együtt lenni. Kenyérben, borban, ostyában látni a láthatatlant, aki erőt ad, aki vezet és megújítja életünket. Imádkozzunk majd ezért."
Az istentisztelet végén a jelenlévő felekezetek hívei áldásban részesültek.

szöveg és képek: DukainéM.