2018. március 30.: Nagypéntek

 

Ó, szent Kereszt áldott fája,
Drága a te gyümölcsöd
Istenember Úr Krisztus, Úr Krisztus,
Rajtad függ értünk Jézus.

Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékeztünk. Reggel 7.30-kor a keresztúti ájtatosságon, délután 15 órai kezdettel a csonkamisében fejeztük ki Krisztus halála feletti gyászunkat. A szertartást plébánosunk, Tamás atya tartotta.
A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartásából. Az igeliturgia részeként Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót a kapuvári Haydn vegyes kórus énekelte Lukovits Györgyi karnagy vezényletével.
Az egyetemes könyörgésekben az egész világért, az egyház tagjaiért, minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért imádkoztunk.
A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be.

A szertartás, a passió az elcsendesedésre, elgondolkodásra késztet bennünket, hogy a csendből harmadnapon a Krisztus feltámadására emlékező ünnepi öröm szavai szóljanak.

Imádság
Uram, Jézusom, amikor feltekintek keresztedre, nem csak egy meggyötört, megalázott embert látok. Amikor feltekintek keresztedre, akkor az Atyát megdicsőítő Istenfiút látom. Hiszem, hogy szenvedésed nem volt értelmetlen. Hiszem, hogy kereszthordozásoddal nekünk embereknek akartál példát mutatni, feltámadásoddal pedig reményt adni. Adj erőt, hogy életem során ne a földre, hanem mindig felfelé, a te országodra tekintsek! Vezess engem az
üdvösségre! (Horváth István Sándor atya)
 

Gyászba borult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennynek ablakára,
Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány,
Vértől ázott szent kereszt oltárán.

Temetésre lejön a mennyország,
Könnytől áznak az angyali orcák,
Sír, zokog a fiavesztett gerle,
Égig ér a Szűzanya keserve.

szöveg és képek: DukainéM.