2018. május 13.: Elsőáldozás

 

"Kezünk tárva, kezünk üres.
Kezünk azt akarja mondani: Jöjj hozzám Uram, jöjj a szívembe!
Világosíts meg, add nekem szeretetedet és ne hagyj el engem soha!"

A kapuvári Pátzay Pál Általános Iskola 3. osztályos tanulóinak csodálatos ünnepnap volt 2018. május 13-a, amikor a Radó Tamás plébános atya által bemutatott 10 órai szentmisén járultak először szentáldozáshoz.

A mai elsőáldozási ünnep mottója: Jézus megtölti üres kezünket

A szentélyben elhelyezett színes táblán az engesztelés, az öröm szimbóluma: az ostya és a kehely volt látható. A belőlük kiáradó sugarakat körülveszik az üres kezek, melyekre a gyerekek keresztneveiket írták.
Tamás Atya szentbeszédének vezérgondolata az emberi kéz nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. A kezek egész életünk során elkísérnek bennünket. A kicsi gyermek örömmel fogja édesanyja, édesapja kezét, akiknél biztonságot, gondoskodást talál. Amikor ismerőseinkkel találkozunk, kézfogással szoktuk köszönteni egymás, kifejezve kedvességünket, jó szándékunkat. Ez csak egy röpke pillanat. Milyen boldogító, amikor Isten fogja meg a kezünket! A keresztségben Isten kezébe helyeztük életünket, ezt a mai ünnepen, a szentáldozásban erősítjük meg. Ő az, aki megtölti üres kezünket, oltalmaz és véd bennünket.
A szentmise liturgiájának egy-egy részében rövid imaszövegek elmondása után, a kezükben levő tárgyakat (elsőáldozási emlékképet, csészét, a csoport gyertyáját, magokat, kötelet, szívet) sorban átadták a miséző atyának, aki azokat az oltáron elhelyezte.
A gyermekek könyörgő imákat mondtak: magukért, szüleikért, a tanítókért, a betegekért, a szenvedőkért, a világ összes keresztényéért, az elhunytakért. A szentmise záró áldása előtt verssel köszöntötték a szülőket, hálát adtak az ünnepért, hogy szüleikkel, rokonaikkal, barátaikkal együtt lehettek.

 

"Életem ott van Isten tenyerén, / Azért nem félek én. / Azért van az, hogy bármi fáj nekem, / Mosolyog a szemem. / Száz jajszó között is bízom vakon, / Hitem fel nem adom! / Rám törhet vadul, ezer baj, veszély, / Isten így szól: ne félj! / Miért is, mitől is félhetnék én? / Az életem ott van Isten tenyerén."

 

kép és szöveg: DukainéM.