2018. május 30.: Temetés

 
„Istentől rendelt célodhoz siess,
Örömet mulandó jókban ne keress:
Hogyha int az óra, a bírói szóra
Bátran ott lehess.”

Zsebedics József címzetes kanonok, nyugalmazott plébános életének 77., papságának 53. évében 2018. május 19-én, Pünkösd vigíliáján szentségekkel megerősítve a győri kórházban elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatását 2018. május 30-án tartották. A győr-szigeti hívek a 14 órakor kezdődött gyászmisén vettek végső búcsút. A kapuvári, házhelyi hívek és a paptestvérek a 16 órakor kezdődött gyászmisével egybekötött temetési szertartáson vehettek végső búcsút kapuvár-házhelyi Sarlós Boldogasszony templomban.
Dr. Veres András győri megyéspüspök koncelebrált gyászmisét mutatott be az Egyházmegye megjelent papjaival. A templomot zsúfolásig megtöltötték a gyászolók.
Dr. Korzenszky Richárd nyugalmazott tihanyi perjel homíliájában így emlékezett: Temetni, búcsúzni, hálát adni jöttünk ma össze, ebbe a szép templomba, amely Sarlós Boldogasszony tiszteletére épült. Akit ma itt eltemetünk, lelkipásztor volt. Pap, aki templomot épített nem csak kőből, hanem élő kövekből is, Isten egyházának volt elkötelezett szolgája az utolsó leheletéig. Élete legnagyobb részét itt töltötte, ebben az egyházközségben, a kapuvári hívek szolgálatában. Ugyanannak az iskolának, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak voltunk diákjai. Sok közös élményünk volt, tanáraink is részben ugyanazok a bencés tanárok voltak, akik meghatározták életünket, gondolkodásunkat, akiktől világlátást, kultúrát kaptunk, és akik vezettek bennünket, hogy közelebb kerüljünk az Istenhez.
Az ötvenes-hatvanas években lelkipásztornak lenni nem akármilyen kihívás volt. Egy hagyományosan vallásos, szokásaihoz ragaszkodó közösségben, amilyen az akkori Kapuvár népe volt, volt helye a papnak, pásztoruknak tekintették, ha törődött velük. A kapuvári lelkipásztorok ilyenek voltak, híveikért és híveikkel együtt élő emberek. Egy olyan társadalomban, amely tele volt hazugsággal, megtévesztéssel, nem volt egyszerű felismerni a csapdát. Az egyházakkal „hosszú távú együttélés”-re berendezkedő vezetés hízelgő megnyilvánulásai ideig-óráig sokakat elbizonytalanítottak. Krisztus békéjét hirdetni azonban ilyen körülmények között is kötelesség.  Zsebedics József címzetes kanonok jó plébános volt. Olyan ember volt, aki szerette az Isten házát, gazdája volt híveinek, és szívügye volt, hogy az egyre jobban kifejlődő városrészben, a „Házhely”-ben legyen helye az Isten házának is. A rendszerváltozás után valósulhatott meg az álom, felépült a templom: áldott legyen a tervezők, az első templomatya, a sok már nem élő segítő emléke.  Most ebben a templomban találja meg végső nyughelyét az a lelkipásztor, aki 35 éven keresztül, egy bonyolult világ útvesztőiben igyekezett elkötelezetten szolgálni a híveket, és építeni az élő kövekből az Isten Országát. Utolsó mondatai, fohászai között is mindig ott voltak a kapuváriak. Köszönjük, hogy híveiért élő pásztor lehetett, aki hirdette: Hiszem az örök életet. Adja az Úr, hogy megtapasztalja azt a békét, amely Krisztustól származik, amit semmiféle politikai rendszer nem képes megadni: az igazi békességet. Plébános atya, kanonok úr, Jóska: nyugodjál békében!
A hívek nevében Dukai Miklós volt világi alelnök búcsúzott: Attól az embertől veszünk végső búcsút, aki egy volt közülünk, akinek egész élete eggyé forrott városunkkal. 1967-ben került plébániánkra káplánnak. Abban az időben templomunkban is sokkal több volt a hívő és a hittanos gyerek, akikkel a káplánok foglalkoztak. 1978-ban néhány hónapra elkerült tőlünk Győrbe, plébánosnak, majd 1979-ben visszakerült Kapuvárra plébánosnak 2003-ig. Első nagyobb munkája az öntési templom átalakítása, elkészítése, felszentelése. Eközben megkezdődött a nagytemplomunk külső-belső felújítása, szépítése. 1989-ben a lehetőségek alakulásával ennek a szép templomnak az építése is elkezdődhetett. Az akkori házhelyiek nagy örömmel, szorgalmas sok munkával, buzgó imádsággal segítették a templomépítést, melyet 1991. szeptember 12-én szentelt fel az egyházmegye akkor új püspöke dr. Pápai Lajos. Az idők változásával megtörtént a katolikus-iskola újraindítása, benépesítése gyerekekkel és pedagógusokkal. Megoldandó másik nagy feladat volt megszervezni a város összes iskolájában a hittanoktatást, beiktatva az órarendbe. A gondok csak szaporodtak: plébániánkon csökkent a káplánok száma, a plébános úr egészségi állapotában romlás állt be, ami megnehezítette életét. 2003-ban befejezte 36 évig tartó munkálkodását városunkban, Győrbe került, de ott sem feledkezett meg a kapuvári híveiről. Kapuváron töltött évei alatt kezdte gyűjteni, majd Győrben fejezte be Kapuvár város és a kapuvári egyházi élet fejlődését kezdetektől napjainkig bemutató, három kötetes sorozatát.
Mi kapuvári hívek a Kanonok úr élete fő művének tartjuk e szép házhelyi templomot. Már az első kapavágások után azt tervezte, ha elköltözik az élők sorából, akkor ide fogja magát eltemettetni. Most minden házhelyi és kapuvári hívőd nevében búcsúzom:
kedves Plébánosunk, kanonok úr: Isten veled, nyugodjál békében!
A gyászszertartás végén a templomban, a beszentelt, megáldott sírhelyen örök nyugalomba helyezték Zsebedics József kanonok hamvait.

 

 

Szentlélek Úristen! Mindig a jóra hívtál,
Most se hagyj el, mikor rám a megnyílt sír vár!
Oly sokszor vigasztaltál gondban, vészben,
Üdvösségemet ma tőled újból kérem.

Istenem, örök Atyám,
Szent kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám,
Engedj haza országodba engem!

 

 

kép és szöveg: DukainéM.