„Pap vagy Te mindörökké Melkizedek rendje szerint”

Zsebedics József c. kanonok-plébános halálának első évfordulóján Győr-Újváros és Győr-Sziget hívei a kapuvári hívekkel ünnepi megemlékezésre, közös imádságra gyűltek össze a Kapuvár-házhelyi Sarlós Boldogasszony-templomban, végső nyughelyén a volt kapuvári kanokok-plébánosnak.

Az évfordulón, 2019. május 19-én 16 órai kezdettel engesztelő szentmisét mutatott be Radó Tamás plébános, koncelebrált: Bernáth Krisztián káplán.

A szentmisén Horváth Csaba a győri Brenner János Hittudományi Főiskola 1. éves papnövendéke tartott visszaemlékezést: „Hálatelt szívvel állok itt az Úr oltára előtt, hogy megadta számunkra ezt a napot, amikor e templomban engesztelő szentmisén emlékezhetünk meg Zsebedics Józsefről. Hatalmas egyéniség volt, mindenkivel szót értett, közvetlensége nem ismert határokat. Nem csak fáradhatatlan lelkipásztor volt, hanem olyan ember is, aki az egyházi hagyományokat ápolta, a múltat faggatta. Tudta, hogy egy keresztény közösségnek a múltja adja meg az identitást, a gyökereket, akikre büszke lehet, akiknek példájából a jelen embere szintén példát, reménységet és ösztönzést kap a hit magasztos értékeinek megtartására, továbbadására. József atya még életében olyan nyughelyet választott, ahol az imádság nem fog megszűnni soha, egészen az idők végezetéig. E szent helyről várja majd az örök feltámadást.

Nem túlzás azt állítani, hogy Kapuvár volt a szíve, mindene. A buzgó kapuvári hívek örökre belopták magukat a szívébe. Hosszú kápláni évei során megismerte a várost, az embereket és megismerték őt is. Plébánosként is szívesen fogadták, mert jó gazdája volt híveinek, szívügye volt, hogy az egyre jobban fejlődő Házhelyben legyen helye az Isten házának. Helytörténészként feldolgozta és gondosan őrizte Kapuvár és környéke templomainak, a városnak a történelmét. Közel 35 éves kapuvári szolgálata alatt megújult a Nagytemplom és a plébánia, felépült a házhelyi és az öntési templom, valamint a katolikus-iskola tornaterme. Nem csak élettelen kövekből, hanem élő kövekből is építkezett. Mindig a lelkek üdvösségre vezetése határozta meg papi életének fő motívumát. Ezt a munkát folytatta Győrben is élete végéig. Kanonok úr örökre beírta magát e város történelmébe, Kapuvár nem felejti el soha. Köszönjük meg Istennek az életét és értünk áldozott szeretetét. Kérjük, hogy közbenjárásával odaát se feledkezzék meg rólunk.

A szentmise végén Dr. Schmidt Péter professzor, a Győr-Szigetiek Baráti Körének elnöke emlékezett meg Zsebedics Józsefről: „Egy éve már nincs közöttünk a győr-szigeti plébános. 2013 tavaszán értesültünk arról, hogy megyéspüspökünk Kapuvárról Győr-Szigetbe helyezi a kanonok urat. Nem lehetett számára könnyű ez a döntés. Ugyanezen év áprilisában személyesen kerestem fel a kapuvári plébánián, ahol tudomására adtam, hogy nagyon várjuk és mindenben segíteni fogjuk lelkipásztori munkáját. Valóban így lett, ígéretünket betartottuk. Kiváló kapcsolatot tartott és ápolt a testvéregyházakkal, beleértve a zsidó hitközséget is. Minden jelentősebb városi nagyrendezvényen személyesen vett részt. A betegeket nagy odaadással, rendszeresen látogatta. Kiemelkedő szerepe volt az országosan is egyedülálló Betegek Világnapja ünnepségek biztosításában. Váratlan betegségét, fájdalmait példaértékűen tűrte. Nagy fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva vettük tudomásul, hogy aranymiséjét követően három évvel sajnos elhunyt. Temetését megtartottuk Győr-Szigetben és Kapuváron, hiszen ő szigeti és kapuvári is volt. Az általa épített templom hirdeti emlékét, melyet örökre megőrzünk.”

Radó Tamás megköszönte a jelenlévőknek, hogy a közös megemlékezésen, az engesztelő szentmisén buzgó imádsággal, lelkes énekléssel vettek részt.

            Imádkozzunk érte, hogy Jézus szent nevében nyugodjék békében!