2017. január 06.

 
Hétvégi tűnődések
"... vajon kedve telik-e ma is bennünk..."
"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." (Mt 3,17)
 

Amikor eljött az ideje, Jézus elment a Jordán folyó partjára Keresztelő Jánoshoz, hogy kérje a vízkeresztséget. János igencsak meglepődött, amikor megpillantotta. Ezért vonakodott a kérés teljesítésétől. "Nekem van szükségem a te keresztségedre, és te jössz énhozzám?" "Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos" - válaszolta Jézus. Megkeresztelkedése után megnyílt felette az ég: Isten Lelke galamb képében leereszkedett rá és a mennyből a következő szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." (Vö.: Mt 3,13-17)
Bár bűn nem szennyezte emberségét, mégis kérte a bűnbánat jelét. Példát adott és felhívta a figyelmet: őszinte (és folyamatos) megtérés nélkül nem élhet az ember hivatásához hű, igaz életet. Isten előtt különösen is fontos a bűnbánat, mely képes kiesdeni az újrakezdés lehetőségét. Fiában igent mondott az emberre és a legnagyobb áldozatot hozta érte. Mi vajon megteszünk-e mindent, ami illő és méltányos lenne pusztán annak okán, hogy valamikor megkereszteltek bennünket...
A jánosi keresztség a bűnbánat jele, amit a krisztusi, azaz a bűnbocsánat keresztsége tesz teljessé bennünk. De vajon tudunk-e - helyesebben tudtunk-e - mit kezdeni ezzel a teljességgel? Tudatosul(t)-e bennünk ennek az elköteleződésnek a lényege? Ha újszülött gyermekként történt aligha, mert akkor a család, illetve a felnevelő közeg együttesen felelős érte. Napjainkban a keresztség egyik leglényegesebb mozzanata, az elköteleződés kérdőjeleződik meg, és marad csupán a tartalom nélküli tradíció. Mert bár a kegyelem érkezik, legtöbbször azonban visszhang nélkül marad bennünk, illetve eltékozoljuk. Keresztelkedni csak egyszer lehet, mely egy egész életre szól, nemcsak az ünnepnapok, jeles alkalmak idejére válik Krisztusivá (Christianusszá) az ember. Ha lenne bennünk elég bátorság, hogy merjünk keresztény módon gondolkodni és cselekedni (csak feleannyira képesek lennénk értékeink, világnézetünk és meggyőződésünk mellett kiállni, mint más vallások követői), minden bizonnyal a közgondolkodás és közmorál nem itt tartana és Európának, társadalmunknak feleannyi problémával sem kellene szembenéznie...
"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik" - nyilatkoztatta ki az Atya a Jordán folyó partján, és ugyanazzal a szeretettel fogadott bennünket is gyermekévé, de vajon kedve telik-e ma is bennünk...