2017. február 24.

 
Hétvégi tűnődések
"... gondjaink egy része szinte magától »elolvad«..."
"Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról.
Elég a mának a maga baja." (Mt 6,34)

Sok ember görcsös aggódásban éli az életét. Annak ellenére, hogy majdnem mindenki megtapasztalja, a folyamatos aggódás megkeseríti a jelent és kilátástalanná teszi a jövőt. Ugyanis a tegnapra már nincsen semmi befolyásunk, a holnap pedig nem más, mint a ma pillanatainak egymásba kapaszkodó sorozata. Ezért aztán csak annyi terhet szabadna vállunkra venni, amennyit elbírunk...
Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy aki meri rábízni magát Isten gondviselő jóságára, az a megpróbáltatások ellenére sem csalódik. Ugyanakkor érezzük, hogy a kétség és bizalmatlanság korában különösen is nehéz ráhagyatkozni az isteni kézre.
Ha nézzük a mezők liliomait és az ég madarait (vö.: Mt 6,25-34), s engedjük, hogy magával ragadjon egy-egy fenséges táj szépsége, harmóniája, Istenhez is közelebb kerülhet az ember. S ha van elég bátorságunk, hogy egy időre kikapcsoljuk a zsebünkben lapuló mobiltelefont és letegyük gondjaink ólomsúlyú batyuját, páratlan élményben lehet részünk, amikor körülsimogatja lelkünket a határtalan béke és nyugalom érzése. Akkor megérti az ember a Máté-evangélium sorait: "Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" (Mt 6,30) Lehetőség szerint, minél többször kellene hasonló élménnyel megörvendeztetni magunkat. A gondviselő Isten szeretete ily módon, szinte észrevétlen fog belopódzni szívünk-lelkünk legrejtettebb zugaiba. Ezáltal viszont gazdagodhat közvetlen környezetünk, családunk élete is. Könnyen meglehet ezek után, gondjaink egy része szinte magától "elolvad", más esetben pedig közelebb kerülünk a megoldáshoz. Emberek vagyunk, akiknek teherbírása véges. "A hídon csak akkor tudunk átmenni, ha odaértünk" - tartja a mondás. Elég pusztán napi gondjainkkal "birkózni", nem szabad egy életre, egy évre, de még egy hétre valót sem egyszerre vállunkra venni...