2017. május 05.

 
Hétvégi tűnődések
"... Krisztus-pásztor szeretete ott dobog az édesanyák szeretetében."
"A jó pásztor életét adja a juhokért." (Jn 10,11b)
"Elébe siet, mint egy édesanya..." (Sir 15,2)
 
 

A szavak próbája a cselekedet. A tettek mezején hamar elhervadnak a szóvirágok, ha nincs mögöttük kitartás, hűséges és áldozatos szeretet. Béresek korában pásztorra várnak a lesoványodott juhok, olyan pásztorra, aki nemcsak a karám kerítését erősíti majd meg, hanem dús legelőre is vezeti övéit. A tépett, lesoványodott báránykák szívűkben rettegéssel tekintenek az akol ajtajára, mert olyan sokszor csalódtak már, mindig jobbat vártak, s közben ellepték nyájukat a báránybőrbe bújt farkasok...
A jó pásztor nem bottal és harapós kutyákkal jön, hanem szelíden, énekszóval. Nem a nyáj után kullog, hanem elől jár, az eltévedt báránynak pedig utána megy, s ölében becézgetve hozza haza.
A jó pásztor nem hasonlít rettegett nagy királyokhoz - akik bármire képesek akár alattvalóikkal szemben is -, ugyanakkor Krisztus-pásztor szeretete ott dobog az édesanyák szeretetében. Mert a Királyok Királya, a megfeszített és feltámadott Húsvéti Bárány is édesanyja szeretetétől körülölelve növekedett bele a világba. Édesanyja volt az, aki árnyékként követte élete legsötétebb, legnehezebb pillanataiban is, amikor pedig mindenki elhagyta. Bár Mária "igen"-je csak egyszer hangzott el - az angyali üdvözlet alkalmával -, de a "tettek mezején" nap mint nap, újra és újra megerősíttetett. Ezzel az anyatejjel szívta magába a Gyermek, hogy aki igazán szeret, az nem méricskél, az a realitásokon túl, a legvégsőkig is elmegy. Tudja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen és sziklaszilárdan hiszi: a véres keresztfa nem a sírásás eszköze lesz, hanem üdvösségünk kapuját tárja szélesre előttünk...
Igen, a pásztorok mögött is anyák állnak. Anyák, akik nélkül nem lennénk mi sem. Mert Isten úgy látta jónak, hogy anya szülje világra az embert. Az égi rendelés szerint - már fogantatásunk pillanatától - anyától kell (kellene) megtanulnunk helyesen szeretni Istent és embert. A jó pásztor mozdulatában, amikor elveszett báránykája elé siet nemcsak az Atya irgalmasságából, hanem az édesanyák szeretetéből is megcsillan valami. Mert a pásztor küldetését (hivatását) Istentől kapja, de ajkán a dalt édesanyjától tanulja...