2017. június 23.

 
Hétvégi tűnődések
»Aki ... hosszútávon gondolkodik, nem elégszik meg a "máról holnapra" bizonytalanságával«
"... minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát!" (Mt 10,30)
 

Az embert sokszor megkörnyékezi a félelem, hatalmába keríti az aggódás. Minden igyekezete ellenére is úgy érzi, nem bír az egyre makacsabbul vállaira nehezedő terhekkel. Sokaknak éppen elég kifizetni a havonta esedékes számlákat. Mások görcsös, megfeszített tempóban igyekeznek lépést tartani a korral, ők a külsőségekben modernkedők. A reklámvilág szintjén élőt kettős veszély fenyegeti: lemarad vagy elsodorja, és maga alá temeti az áradat.
Együtt haladni a robbanásszerűen fejlődő korral, meglehetősen költséges és meddő vállalkozás. Akinek mindig mindenből a legújabb kell, örökös elégedetlenségre, boldogtalanságra kárhoztatja önmagát. Aki bedőlve az olcsó reklámszövegeknek, mindig a piaci kínálathoz igazítja igényeit, annak előbb-utóbb belső tartás nélkül fog összeomolni az élete.
Aki viszont hosszútávon gondolkodik, nem elégszik meg a "máról holnapra" bizonytalanságával. Megingathatatlan és időtálló bizonyossághoz kapcsolja az életét. Olyanhoz, mely nem zárja ki az egészséges fejlődés lehetőségét, de nem is "írja le" a lassúbb, egyéni tempóban haladót. Ez az értékszemlélet nem ismeri a jövőtől való félelmet, s nem természete az aggódás.
Nyár van. A vakáció - nem csak a diákok kiváltsága - Istentől sugallt pedagógiája mindenkit önmérsékletre int. Az egészséges lazítás, testet-lelket felüdítő regenerálódás lehetőségét kínálja felénk. Legalább egy része félelem- és aggódásmentes időszak kell, hogy legyen.
"Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél" - szól hozzánk Jézus biztatása (Mt 10,29-31). Bizony bátorság kell ahhoz is, hogy engedve a jézusi szónak legalább egy rövid időre kilépjünk az elénk és belénk diktált tempóból, félelemmentes nyugalomban éljünk. Próbáljuk meg, s egyben legyen ez a kezdő lépés ahhoz, hogy mindinkább Istenre hagyatkozva éljünk...