2017. július 28.

 
Hétvégi tűnődések
"... a rátalálás öröme mindenért kárpótolni fogja."
"Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez." (Mt 13,44a)
 

Mindnyájan keressük életünk értelmét. Mégis, csak kevesen képesek meglátni azt a lehetőséget, amely révén gyökeres fordulatot vehetne további folyása. Az is lehet, inkább bizonytalankodunk, tépelődünk és nem merünk dönteni. Nem merünk mindent "egy lapra föltenni", pedig az útelágazásnál dönteni kell: nem lehet egyszerre jobbra is meg balra is indulni. Egyszer elérkezik a pillanat, amikor már többé nincsen középút...
Idegesít bennünket a világ, ahol még nagyon gyakran a "kéz kezet mos" elv érvényesül, s a tisztességes munkának sincsen nagy becsülete (az ember többre érdemes, minthogy mások "játékszere" legyen).
A hívő tudatában lehet, hogy Teremtője meghívta, s itt, e földi létben hivatása van. Bár ez a megtartó erő is - hosszabb-rövidebb időre - megrendülhet, ha nem úgy alakul rövidtávon a sorsa, mint ahogyan azt szeretné. Lehet, hogy csak évek keserves bolyongása után találja meg azt a lényeget, értelmet, amiért eredendően létbe szólíttatott. Viszont a rátalálás öröme mindenért kárpótolni fogja.
Erről az örömről szól Jézus csodálatos példázat-sorozata a Máté-evangélium tizenharmadik fejezetében (44-52.). Ebben az örömben a mennyország előízét érezheti meg az ember. Amikor valaki rátalál a szántóföldön elásott kincsre, titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. Ugyanezt tapasztalja meg az a kereskedő is, aki igazgyöngyöt keres. Mikor egy nagyon értékes gyöngyöt talál, eladja mindenét, hogy megvehesse azt. (Mt 13,44-45)
Sok becsületes ember tragédiája, hogy a kincs rejtve marad, jóllehet birtokolja a földet, melybe elrejtetett; többen nem ismerik fel az igazgyöngyöt, beérik az értéktelen üvegszemekkel is...
Jézus azt mondja, adjuk neki értéktelen gyöngeségeinket, melyekkel újra és újra megterheljük saját magunkat, hogy cserébe miénk lehessen a Lényeg. Sehol máshol nem tudjuk letenni/"becserélni" hitványságainkat, hiszen folyton utánunk "hozzák" őket, kísérteni fognak. Ha rátalálunk igaz kincsünkre, többé nem kell bizonytalankodnunk az útkereszteződéseknél, többé nem támad hamis nosztalgia bennünk...