2018. július 20.

 
Hétvégi tűnődések
Meg kell állnunk picit hosszabb időre...
"Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit." (Mk 6,31)

A fáradtság sokféle módon érhet utol bennünket. Van fizikai, szellemi, lelki és idegi formája. Bármilyen foglalatossága legyen is az embernek, bármennyire is a munka megszállottja legyen valaki, fontos, hogy időnként lehetőséget találjon a fizikai-szellemi-lelki regenerálódásra. Sokan a nyári vakáció idejét választják az éves hosszabb szabadság eltöltésére. Mások csupán elpocsékolt időt látnak a nyaralásban vagy úri dolognak gondolják, ezért ilyenkor is a munkába menekülnek...
Vannak, akik - ha tehetnék - legszívesebben az egész világ terhét a vállaikra vennék. Pedig, ha sokféle dolgot művel párhuzamosan az ember, lassan szétforgácsolja magát. Általában éppen a legalapvetőbb dolgokra nem jut ideje. A kimerültség állapotában csökken a teljesítőképesség, nő a figyelmetlenség és ingerlékenyebbé válik az ember. Legtöbbször pedig szeretteinken "csattan az ostor"...
Vagyunk néhányan, akiknek a szabadság sem igazán a pihenésről szól, mert akkor is dolgozunk: képesek vagyunk munkahelyünk gondjait hazacipelni. Még a kánikulai napokon is nyugtalankodunk. Pedig az ember ereje véges. Még a legnagyobb elszántsággal, szeretettel végzett munkába is belefárad, ha szünet nélkül végzi. De nem érdemes a szerzés beteges hibájába sem esni, hiszen pillanatok alatt az enyészeté lehet minden. A becsületes munkának csak úgy van értelme, ha tud szünetet is tartani az ember. A határidők közé szorított szusszanásnyi levegővétel nem elég! Évközben elfáradunk, elhasználódunk. A vakáció, a nyári szabadság gondtalan öröme arra való, hogy felüdülten visszakapjuk önmagunkat. Meg kell állnunk picit hosszabb időre, hogy aztán legyen erőnk a tovább haladásra.
Jézus erőnkön felül semmit sem kér tőlünk. (Mindig csak annyi terhet enged nehezedni a vállunkra, amit még éppen elbírunk.) Tökéletesen tisztában van teherbírásunkkal. Amikor a fáradt és lelkes tanítványok a rájuk bízott feladat elvégzését követően visszatértek hozzá, látta elcsigázottságukat. Kérésére egy magányos helyre eveztek, hogy kipihenhessék magukat egy kicsit. (Vö.: Mk 6,30-33) Most, különösen a forró nyár derekán lehet számunkra is időszerű a felszólítása. Ha nem is feltétlenül valamelyik tengerparton, de pár napos csendes nyugalomra mindannyiunknak szüksége van. Hagyjuk a gondokat legalább néhány napra...