2018. december 28.

 
Hétvégi tűnődések
... gyermekük születésének idejére kellett a hajléktalanság terhét is vállaikra venni.
"Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt." (Lk 2,52b)

A Lukács-evangéliumból tudjuk, hogy a gyermek Jézus szüleivel együtt évről évre elzarándokolt Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre. Mindig nagyobb közösségben keltek útra Názáretből, azaz a csoporton belül külön a férfiak, az asszonyok és külön a gyermekek. Így történhetett, hogy a tizenkét éves Jézus hazafelé a názáreti zarándokmenetből "elveszett". Már egy napi járásra voltak a várostól, amikor szülei észrevették, hogy nincs a gyermekek csoportjában. Azonnal visszaindultak Jeruzsálembe, ahol csak három nappal később akadtak rá, a templomban a tanítók között, akik "nem győztek álmélkodni értelmességén". Mária szelíden megfeddte, majd együtt hazatértek és attól kezdve mindenben engedelmeskedett nekik (Vö.: Lk 2,41-52).
A karácsonyt követő vasárnapon a katolikus egyház a Szent Család példáját emeli hívei elé. Máriát és Józsefet, bár külön-külön biztos egzisztenciával rendelkeztek, éppen összekerülésük idején érték - mind lelkileg, mind fizikailag - a legnagyobb megpróbáltatások. Olyannyira, hogy éppen - ami egy család életében a legszentebb - gyermekük születésének idejére kellett a hajléktalanság terhét is vállaikra venni. Az öröm épphogy feledtette velük a nehéz körülményeket, amikor a gyermekgyilkos Heródes elől voltak kénytelenek menekülni... A kemény próbák azonban nem szétzilálták, hanem éppen ellenkezőleg, még szorosabbra fűzték a családi kötelékeket.
Mindannyian családból jövünk és (saját) család felé tartunk, illetve benne élünk. Életre szóló élményeink, eszmélődéseink helye, menedékünk, erősségünk - ahová jó visszatérni, hazatérni... Isten nem véletlenül választotta megtestesülésének bölcsőjéül éppen a családot.
Áldozatvállalás, kegyelem, kölcsönös megértés, kiengesztelődésre való nyitottság nélkül egyetlen emberi közösség, így a család sem működik. De ne legyünk álszentek, előfordulhat, hogy a jószándék és törekvés ellenére sem sikerül megvalósítani azt a harmóniát, amiről ifjan álmodik az ember. Boldogság helyett a boldogtalanság verhet tanyát ott, ahol két ember egymásból nem a pozitív dolgokat, hanem a negatívumokat hozza elő. Sajátos sorsok és sajnos mindennapi élethelyzetek szolgáltatnak bőséges példát...
Ahhoz, hogy a gyermekek növekedhessenek bölcsességben, korban, kedvességben Isten és az emberek előtt, szerető szülőkre van szükségük, mely legtökéletesebben a családban tud megvalósulni...