2014. december 15.: Gyertyafényes Rorate

 

„A Csillag támad Jákob törzséből, és királyi pálca kél fel Izraelből.”
(Mt. 21,23-27)

A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre több a minket körülvevő sötétség. Ehhez kapcsolódik, hogy az adventi-koszorú négy gyertyájából advent minden vasárnapján eggyel többet gyújtanak meg, hogy karácsonyra legyen világosság ott, ahol Jézust várják. Így az ünnep beköszöntekkor már mind a négy gyertya ég. Ma már kevésbé ismeretes, hogy a közterületeken található igen kedvelt, villanyfüzérekkel kivilágított karácsonyfáknak, a karácsonyi fényben úszó utcarészleteknek is szimbolikus jelentése van. A fény a sötétségben - az ősi vallási jelentés szerint - a kereszténységnek a pogány világban való megjelenésére utal. A szépen díszített utcák, terek kedves, meghitt hangulatot teremtenek, mintha az otthont az utcára varázsolnák és embertársainkkal szeretetben való ünneplésre biztatnak.

2014. december 15-én, hétfőn plébánosunk, Radó Tamás atya hajnali szentmiséjén csak az apró mécsesek világítottak, az adventi várakozás hangulatát adták.
Tamás atya a szentmise záró áldása előtt dr. Kerekes Károly: Ég-e a gyertyád? című versét olvasta fel.
 

Ég-e a gyertyád, mai keresztény?
Te voltál egykor az a nemes fény,
Mely a világot bearanyozta,
S az eget hozzánk közelebb hozta.

Újra sötét lett adventi éjünk.
Elfelejtettük, hogyan is éljünk:
Nincs már igaz fény, Jézusra várunk,
Ővele bizton hazatalálunk…

… Adventi gyertyánk pisla világa
Mennyei fényként lobban a mába;
Szemünk próféták szemével látja:
Sarjadozik már Jessze virága!

Egy szűz virágszál gyümölcsöt érlel,
Szép aranyalmát, karácsony éjjel…
Szép aranyalma, isteni Gyermek,
Benne az ég s föld egymásra lelnek.

Gyújtsd meg a gyertyád, mai keresztény!
Légy ma, mint egykor, az a nemes fény,
Mely a világot bearanyozza,
S Karácsony titkát közelebb hozza:
Karácsony titkát ránk harmatozza!

szöveg és kép: DukainéM