2016. március 11.: Ünnepi szentmise az I. világháború áldozataiért

Mire a lombok lehullnak
(Megemlékezés a nagy háborúról)

2016. március 11-én, pénteken 16 órakor ünnepi szentmisével kezdődött az a kétnapos rendezvénysorozat, mellyel az I. világháborúban elesett magyar katonákra emlékeznek a kapuváriak. A szentmisét bemutatta és szentbeszédet mondott: dr. Szaradics József osli plébános, ezredes, nyugalmazott tábori lelkész.
Bevezetőjében így fogalmazott: "Ez a megemlékezés nem csak egy lombhullásos ősz emlékét, hanem sok lombhullást és dermesztő teleket is idéz. És főleg azt a hétszázezer magyar fiatalt, akik nem térhettek haza, nem pihennek temetőinkben, sírkertjeinkben, hanem ott, a harcok helyén temették el őket. Dicséretes dolog a megemlékezés, az emlékük felkutatása. Szent és üdvös dolog az értük való imádság. A megemlékezés napjaiban mi is most ezt tesszük, amikor a szentmisét felajánljuk értük."
Tovább folytatva gondolatmenetét, prédikációjában a következőket mondta:                            
"II. Vilmos császár mondta katonáinak 1914 nyarán, mire a lombok lehullnak, itthon leszünk édes hazánkban. Tudjuk, hogy négyszer lehulltak a lombok mire hazajöhettek azok, akik képesek voltak jönni, de 700.000 fiatalra teszik azok számát, akik sohasem térhettek haza. Miattuk vagyunk itt. Milyen evangéliumi hátteret, visszhangot keressünk azokhoz a gondolatokhoz és érzésekhez, amelyek bennünk vannak 700.000 magyar katona halála és a nemzetünk eme nagy vesztesége kapcsán?"
A feltett kérdésre adott választ így fogalmazta meg:
"Jézusról kétszer mondja az evangélium hogy sírt. Először a János evangéliumbeli eseményt / Jn. 11,35/ vegyük. Jöjj a barátod, akit szeretsz, beteg, mondták neki. Megyek és meggyógyítom szólt Jézus. És mire odaért és látta a sírókat megrendült. Majd a sírhoz ment és könnyekre fakadt. Sírni szabad és kell barátaink halálán.
És persze barátaink ők, akik meghaltak a hazáért, mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. És Jézus Lázárt kihívja a sírból.
Mi úgy tudjuk visszahívni őket a sírból és letörölni a könnyeket, hogy megbecsüljük emléküket. Lehet sírni barátainkért és kell is, hogy az emlékezés szép tetteivel gyógyítsuk és szárítsuk a könnyeket.
És Jézus nem csak lázár halálakor sírt, hanem egy másik alkalommal is. És az a sírás nem személy felett közvetlenül, hanem a város, a föld a haza felett történt. Éppen akkor, amikor a nép diadalra készül. Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe. És az evilági uralkodó itt rövid távú diadalt ülne. A nép diadalkiáltása, mint Isten szava muzsikálna fülében. Talán mint Vilmosnak. És Jézus akkor sír. Jeruzsálem, Jeruzsálem, bárcsak te is felismernéd, ami békeségedre szolgál.
Jézus sír a hazáért az emberért, aki nem ismeri fel az ő látogatásának idejét. És nekünk is tennünk kell a hazánkért, az országért a vallásunkért. És tennünk kell azért, hogy Jézusban felismerjük azt, akit Isten küldött. Azért, hogy a katonák halála se legyen hiábavaló, hogy legyen, amiért meghaltak; haza, nemzet, és annak legyen jövője.  Lázárt visszaadta még ennek az életnek mi úgy hívjuk vissza őket, hogy megbecsüljük őket itt ebben az életben az életnek ezen a színterén, ami a földi élet.
DE az életnek van egy másik horizontja, egy ezt meghaladó, amely nem Lázár, hanem Jézus halálban és feltámadásában lett a miénk. De az már nem e földi világban jelenik meg és nem itt lesz látható. Itt csak tükör által és homályosan. De egyszer színről színre. Láthassa meg minden volt honfitársunk és miattunk pedig ne kelljen sírnia az Úrnak."
A szentmise a Boldogasszony Anyánk ősi magyar himnusz eléneklésével fejeződött be. A templomból a Fő téri Hősök parkjába vonultak az ünneplők, ahol köszöntőt mondott dr. Latorcai Csaba a Miniszerelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára. A további szónoklatokat követően koszorúzás következett. A megemlékezésen jelen voltak: Kapuvár város vezetősége, képviselő-testületi tagok, civil szervezetek és a Szent Lázár Lovagrend képviselői. A programot énekes-zenés előadásával színesítette: Vitéz Kulcsár Béla harmonikaművész.
Március 12-én, szombaton délelőtt a kapuvári Kerékpáros Centrumban folytatódtak a megemlékezések. Az érdeklődők előadásokat hallhattak többek között: I. világháborús közlekedési eszközökről, vasúttörténetről, Sopron és Győr megyei katonák háborús szerepvállalásáról. A rendezvény ideje alatt I. világháborús emléktárgyakból nyílt kiállítás.

kép és szöveg: DukainéM.