2016. március 12-13.: Nagyböjti lelkigyakorlat

Nagyböjti lelkigyakorlat Kapuváron

Plébánosunk Radó Tamás atya meghívását elfogadva, 2016. március 12-én és 13-án az esti szentmiséken nagyböjti elmélkedést tartott Szent Anna plébánia-templomunkban Árus Kovács Gábor nemesszalóki plébános.
A szentmisék előtt mindkét nap délután 5 órától gyóntattak az atyák, mely alkalmak során igen sokan elvégezték a nagyböjti szentgyónásukat.
Gábor atya szombati elmélkedésének bevezetőjében az elfogódottságáról, izgalmáról a következőképpen fogalmazott: "Az a megtiszteltetés ért, hogy gyermekkori és kispapkori mesteremnél prédikálhatok. Ennyi embert nem túl gyakran lát az ember. Hiába van 10 falum, de ha összeszedném a tíz faluból az embereket, sem lennénk negyed annyian sem." A könnyedebb bevezető után így folytatta: "Amit a nagyböjt idején a lelkünkben el kell indítanunk, az a keresztút. Azok a lépések, amelyek elérkeznek a tizenötödik állomáshoz, a feltámadáshoz. Ha nem érkezünk el, nem érkezünk meg mi magunk is, akkor nagypénteket nem követi az a csodálatos húsvéthajnal."
Első nap az irgalomról, mint a szeretet végső, legerősebb szintjéről, Istennek a legjellemzőbb attitűdjéről, a legbensőbb, legmélyebb sajátjáról elmélkedett. Rá kellett döbbennie, hogy a 21. század emberének az irgalomra van szüksége. "Jézus Szentséges Szívére szintén szükségünk van, de ebből a szívből az irgalom az, ami a 21. századnak a legjobban fontos. A mai kor embere az irgalom szót sem tudja értelmezni, nem tud vele mit kezdeni. Egy olyan szeretet, ami sokkal több, mint, amit megérdemlünk. Erőn felüli szeretet lehetne ennek a szónak az eredeti jelentése. Anyaszentegyházunk az Újszövetségben előkészítette ezt a szót, és az első jelentése az, hogy kedvessé tenni. A Szentírás mélyebb tartalmakat adott hozzá, ugyanúgy csiszolgatta, mint ahogy az ember csiszolta a keresztet. Láthatjuk, hogy már a Perzsabirodalomtól kezdve a Római birodalomig az ember magához alakította ezt a kivégző eszközt, mindig hozzátette a saját kegyetlenségét. Isten akkor alkalmasnak látta az időt, hogy szentfiát a több száz éven át előkészített kínzóeszközre ráfeszítse, kifejezze az ember iránti kegyelmét, irgalmát és szeretetét. Ez az irgalom sokkal több annál, mint amit megérdemlünk. Ő kegyelmet akart, irgalmat akart, újrakezdést és elindult, hogy szenvedjen az emberért. Ez a nagyböjt lényege, hogy sokkal többet ad, mint amit álmodhatunk. Erőn felül szeret minket az Isten, hogy megtaláljuk az irgalomnak, a szeretetnek az arcát.
Második nap Szent Pál személyén keresztül magyarázta Krisztus áldozatának, Isten szeretetének, az irgalomnak a lényegét: "Szent Pál korának egyik legmegbecsültebb embere volt, és Krisztusért, az ő ismeretéért mindent elhagyott. Sok esetben korunk emberének az a baja, hogy természetes lett a természetfeletti, úgy gondolja, hogy neki ez jár. Amikor a természetfeletti természetessé válik, akkor veszítjük el húsvét fényességét, az erőn felüli áldozat ragyogását, a végtelen szónak a mélységét és értékét. Szent Pál ezt akarja minduntalan a szemünk elé tárni, amikor megírja a csodálatos római levelet. Ha be akarja mutatni a rómaiaknak a világ urát, akkor az irgalomnak az atyját, az önmagát áldozó, egészen elégő, porba hulló, keresztremenő, szeretetből mindenét odaadó Istenembert tárja elénk. Aki nem akar más lenni, mint az emberek szemében örömkönny, hogy megváltott emberek lehetünk. Akik minden szentmisén elgondolkodnak, hogy ez a csodálatos áldozat nem természetes, nem magától értetődő, nem mindennapi, hanem egy darabka mennyország, egy darabka húsvét, az élet maga. Próbáljuk visszaadni kicsiny kis szilánkját mindannak, amit ő a kereszten adott. Legyünk hálásak mindazért, amit húsvét és minden szentmise jelent számunkra."
A szentmiséken mindkét napon megemlékeztünk a Könnyező Szűzanya kegyképe vérrel könnyezéséről. A 319. évforduló kapcsán énekkel, imádsággal fohászkodtunk, kértük pártfogását papjainkra és a hívek közösségére, családjainkra.

kép és szöveg: DukainéM.