2016. december 17.: Adventi negyedik gyertyagyújtás

 

Adventi negyedik gyertyagyújtás
(A titok hordozója)

Ma meggyújtjuk a 4. gyertyát is. Krisztus születésnapja nagyon közel van. Szent örömmel várjuk Jézus Krisztust. Boldog érzés az, hogy Isten hozzánk hasonló ember lett. Szelídsége, jósága és emberszeretete által szállást keres szívünkben. Nem lehet tiszta a mi karácsonyi örömünk, ha nem Istenünk jósága és emberszeretete lakik a mi szívünkben. Kérjük Krisztust, hogy kegyelmének világossága űzze el szívünkből a bűn, a hitetlenség, a kevélység, a részvétlenség minden árnyát és ajándékozzon meg minket a nagylelkűség fényességével!

Az adventi negyedik gyertyagyújtás szertartását a kapuvári Ars Camerata kórus tartotta Szent Anna templomunkban december 17-én, szombaton az elővételezett esti szentmise keretében. A kórusszámok között prózai és verses részek, adventi imádságok váltakoztak, melyben Szent Lukács könyvéből a születés hírüladásának evangéliumát (1,26-37), Juhász Gyula "Karácsony felé" című versét, és rövid adventi imádságokat hallottunk.
Az alábbi kórusművek hangzottak el: Pellegrini: Ó, jöjj le Messiásunk; Ó, jöjj, ó, jöjj Emmanuel; Kelta áldás
A kórust vezényelte: Brandné Szabó Ildikó
Orgonán közreműködött: Borsodiné Szabó Judit

A szentmisét bemutató Tamás atya prédikációjának szemléltetésére kivetítette Giotto freskóját, mely Jézus születését ábrázolja, és felolvasta a Jézus Krisztus születésének történetéről szóló Máté evangéliumot (1,18-24). A képelemzés kapcsán megállapítást nyert, hogy a középpontban a boldog édesanya, Mária és a gyermek Jézus látható. A közelükben József is feltűnik, de ő hátat fordít nekik, valójában a gondolataiba mélyed, nem érti, mi történik körülötte. A töprengésnek az Isten által küldött álom vetett véget. Isten üzenete így hangzik: a gyermek, akit Mária vár, a Szentlélektől van. Isten Lelke ajándékozza teremtő módon Jézusnak az életet. Az evangélista Józsefet az Isten jelzései iránt fogékony embernek mutatja be, aki az isteni akaratot valóban megérti. Tépelődése során maga az Isten segít neki, a követe által. Máté kihangsúlyozza, hogy a Mennyei Atya a Jézus nevet adja a gyermeknek, a névadással egyértelművé teszi, hogy a gyermek kizárólag tőle származik. Amikor József a törvény által előírt névadással ugyanígy nevezi a gyermeket, akkor ezzel a nevelőapa szerepét vállalja.
Akik az Isten titkát hordozzák, lehet, hogy nem látják át a körülöttük végbemenő történéseket, de mindig nagyszerű terveket szolgálnak. A középkor művészei mélyen elgondolkodó emberként próbálták megragadni őt. József csendes és összeszedett, aki belsőleg teljesen éber, figyeli az eseményeket. Őt nem ejti rabul a külső látszat, nem elégítik ki a felületes, felszínes jelenségek. József hagyja magát meglepni attól, ami napvilágra kerül, mint valami ajándékot, úgy bontja ki az eseményeket. Máté evangélista szavaiból kiderül, hogy József elgondolkodott és cselekedett: "úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét."
Az álom a belső világunkból ered és csak azt tükrözi vissza, amit még nem tudtunk magunkban feldolgozni. Az Isten követe mindig azért jelenik meg, hogy áthidalja a távolságot Isten és az ember között és az eseményeket a helyükre tegye. Azért beszél, hogy az ember az Isten cselekvését el tudja fogadni. Az Isten terveinek átlátásához belső hallgatásra van szükség, aminek a következményez ez a kérdés: mit akar az Isten tőlem?
József figyel az Isten kopogtatására. Ébernek kell maradni ahhoz, hogy az ember észrevegye az Isten sokféle felszólítását. Máté értelmezésében József meghallotta az Isten halk hangját. Visszafogta a saját kívánságait és rábízta magát Istenre. Aztán határozottan cselekedett, követve az isten útmutatását. Megértette, hogy az Isten maga munkálkodik Jézus életének a kezdetén, méghozzá egyedülálló és addig nem ismert módon és erővel.
A középkori képeken Józsefet nem keríti hatalmába a látszat, nem a felszínre figyel. Ha mi is mélyen látókká lennénk, rádöbbennénk: az üdvösség, a jövő egyedül Isten műve!

kép és szöveg: DukainéM.