2017. január 22.: Ökumenikus istentisztelet

 

"Megbékélés - Krisztus szorongató szeretete"
(2Kor 5,14-20)
Ökumenikus istentisztelet Kapuváron

"Száz évvel ezelőtt Skóciában vált hagyománnyá, hogy januárban egymás templomában imádkoznak a felekezetek. Az ökumenikus nemzetközi imahét a keresztény egyházak világszerte közös imahete, amely évről évre január 18. és 25. között megtartott esemény. Paul Wattson (1863-1940), anglikán pap 1908. január 18-25. közötti imanyolcadra hívta a keresztény hitű embereket, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hatvan évvel később az Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa közösen adott ki imaszövegeket erre a nyolc napra, ezzel is támogatandó az ökumenikus törekvéseket". (Wikipedia)
Az idei esztendőben az ökumenikus imahetet január 15-22. között tartották, amelynek alapgondolata: "Megbékélés - Krisztus szorongató szeretete"(2Kor 5,14-20). A bibliai igehely mondanivalója, hogy a megbékélés Isten ajándéka, amely az egész teremtettségre vonatkozik. 
A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban január 22-én 18.00 órakor kezdődött ökumenikus istentiszteleten a hívekkel közösen imádkoztak a felekezetek lelkipásztorai: Dr. Vladár Gábor egyetemi tanár, református lelkész; Tubán József evangélikus lelkész és Radó Tamás kerületi esperes, házigazda plébános.
Tamás Atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.
Az evangéliumi olvasást és igehirdetést Tubán József evangélikus lelkész tartotta. Elmélkedését azzal a megállapítással kezdte, hogy Kapuváron az Isten házában a három felekezet: római katolikus, református és lutheránus keresztények gyűltünk össze, azért, hogy átéljük Krisztus Urunk ígéretének valóságát, hogy egy nyáj vagyunk, egy a hitünk, egy a reménységünk. Igaz, hogy évszázadok során kikristályosodott különböző hagyományok felekezeteiként, az egy üdvösségre elhívatottak közösségeként éljük az életünket. Megállapítását a Szent Páltól kölcsönzött szavakkal erősítette meg, mely szerint: "Krisztus szeretete szorongat bennünket" Lényegét tekintve mondhatjuk, hogy nem emberi ügyről van szó, hiszen minden itt kezdődik és idetér vissza. Hangsúlyozta, hogy a három felekezet egymással kiengesztelődött tagjaiként vagyunk jelen most, mely arról szól, hogy Jézus Krisztus szorongató szeretettel vesz körül bennünket. Ő meghalt értünk, hogy új életre támadjunk, megváltó keresztje a mi keresztény életünknek az alapja, legfőbb üzenete.
Mondandójában utalt a lutheránusok jubileumi évére, melynek kapcsán kiemelte, hogy bűnbánattal kell fordulni a testvér felekezetek felé, mert korábban gyakran ellenségnek látták a római katolikus és a református testvéreket. Hangsúlyozta, hogy a megbocsátás, a kiengesztelődés nem emberi szeretetből fakad, az egyház egységének titka rejlik benne, ami hitünk lényege: Jézus Krisztus megváltó keresztje, ahol vére hullt, megmentve bennünket a kárhozattól és ítélettől. A diadalmas, reményt ajándékozó kereszt adhat megbékélést, megnyugvást szívünknek ebben a világban, az Isten egyházának földi zarándokútján. A kereszten új teremtéssé tett bennünket és megmutatta, hogy kegyelemmel érkező megváltó, aki megfogja kezünket, támogat bennünket, hozzáadja erejét a mi erőnkhöz, feladatot ró ránk és feltételeket szab.
Gondolatmenetének befejező részében arról beszélt, hogy az ökumenikus imahét utolsó napján a Krisztusban hívő testvérek: lutheránusok, reformátusok, római katolikusok és mindannyian, boruljunk térdre az Úr előtt. Lássuk meg: ő a mi kegyelmes megváltónk, akiben életünk van, s aki új útra indít. Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával. A bűnös embert visszaemelte maga mellé az Isten, ennek vagyunk a tanúi. Jézus Krisztus Urunk megszabadított bennünket a halál átkától és megváltott az új, örök életre. Halljuk meg és dobogtassa meg a szívünket ez a szorongató szeretet. Megváltó érkezett, új életre támasztott, csodáljuk őt, hódoljunk neki, kérjük szentlelkét, hogy vezessen bennünket akarata szerint. És tanúi legyünk békességének és szorongó szeretetének. Hirdettessék a kereszt, hódítsa meg a szívünket és tegyen minket a Megváltó Krisztus tanúivá.

Az istentiszteletet végén a jelenlévő felekezetek hívei áldásban részesültek.

"Íme, mily jó és mily gyönyörűséges
A testvéreknek együtt lakozni."
(132. zsolt 1)

kép és szöveg: DukainéM.