2017. december 31.: Szent Család Vasárnapja

 

Jubiláns házaspárok ünnepi miséje Kapuváron

Szent Anna plébániatemplomunkban Szent Család vasárnapján került sor - az idei esztendőben 30. alkalommal - a házasságkötésük évfordulóját ünneplő házaspárok megáldására. A 9 órakor kezdődött ünnepi szentmisén megerősítették a 25, 40, 45, 50, 55 és 60 évvel ezelőtt tett, sírig tartó esküjüket.
A szentmisét Radó Tamás plébános atya tartotta, aki bevezetőjében köszöntötte a megjelent jubilánsokat, családtagjaikat: "A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek egy kis ünneplésre, számvetésre, amikor a házaspárok köszönetet mondhatnak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép évekért, a boldog együttlétért. A hálaadás köszönet Isten felé, hogy együtt megérhették ezt a napot, mely megpecsételi a hosszú évek hűségét, szeretetét és kitartását. Ugyanakkor példával is szolgálnak a mai kor emberének, hogy mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete."
Tamás atya szentbeszédének mondanivalóját az 1800-as évek zseniális orosz írója Fjodor Dosztojevszkij elmélkedésére építette fel. Dosztojevszkij ismerte az életet is és az evangéliumot is. Határozottan állította: "Krisztusnál jobbat nem tudnak találni, higgyék el nekem." Az író a szülőkhöz szóló gondolatait írta le egyik művében. "Legyenek jók, és mutassák meg gyermeküknek a jóságukat. A szülők jó cselekedeteire való emlékezés, az igazságszeretetére, becsületességére, szívjóságára való emlékezés, továbbá arra, hogy nem voltak álszemérmesek, és talán soha nem hazudtak, a gyermekükből előbb vagy utóbb új embert fog faragni. Ismertessék meg gyermekükkel az evangéliumot, tanítsák meg, hogy higgyen Istenben... Krisztusnál jobbat nem tudnak találni, higgyék el nekem." Az író gyermekkorából származó élményeit, az élete során összegyűjtött tapasztalatait sűrítette egybe. Soraiból kiolvasható, hogy csak a szülők jósága rendelkezik nevelő és formáló erővel, sőt határozottan kijelenti, hogy Krisztus tanításánál, az evangéliumnál jobbat a világon nem lehet találni. Kissé furcsának tűnik az író megállapítása, ugyanis ő fiatalabb korában az utópista-ateista szocializmus híve volt.
A plébános atya tovább folytatva prédikációját, már beleszövi Lukács evangélistának az Isten által akart családról 1800 évvel korábban leírt, vallott nézetét. Ebből kiderült, hogy Jézus egészen egy az Istennel. Ezért kérdezi a szüleitől: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" A Lukács által talált és átvett történet egyértelmű választ ad: Jézus "velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Jézus gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt." Jézus egyrészt belenő ebbe a világba. A családban válik érzékennyé a természet, a növények és az állatok iránt, és nyilvánvalóvá válik, hogy szíve mennyire közel áll az emberekhez, de itt fejlődik ki többek között a politikai ébersége és a kritikai érzéke is. Jézus fejlődése tetszik Istennek is és az embereknek is. Mindkét irányban egyforma és kiegyensúlyozott. Lukács szerint Jézus az igazi emberség mércéjét adja.
Mondandójának zárásaként Tamás atya idézte dr. Veres András megyéspüspököt, aki a győri Nagyboldogasszony bazilikában köszöntötte 2017 szeptemberében az idei esztendőben jubiláló házaspárokat: "Szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy vagytok. "Ti vagytok a világ világossága, ti vagytok a föld sója, ti hegyre épült város vagytok, amelyet nem lehet elrejteni." És ma különös módon szükség van erre, hogy világoskodjatok életpéldátokkal, hűségetekkel, áldozatosságotokkal abban a világban, amely nem akar ezekről az értékekről tudomást venni. Annak idején, amikor Szent Lőrinc diakónustól a bíró az Egyház kincseit követelte, akkor Lőrinc a bíró elé állított egy sereg szegény, beteg embert, mondván, hogy ők az Egyház kincsei. "Ti is az Egyház kincsei vagytok. Isten éltessen, segítsen benneteket ezután is!"
A hívek könyörgésében imafohászok hangzottak el a keresztény családokért, a családi békéért, a sírig tartó házastársi hűségért.
A szentmise záró áldása előtt a kivetített esküszöveg elmondásával a jubilánsok megerősítették az évtizedekkel ezelőtt tett hűségesküjüket, majd a többi jelenlévővel együtt áldásban részesültek.
A templomi közös fényképezés után emléklapot kaptak ajándékba, melyen aranyozott szám jelöli a jubileumi évek számát.

Plébániánkon nyilvántartott egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből összeállított kimutatás az alábbi házasságkötési adatokat mutatja:
1947-ben   70 évvel ezelőtt   69 pár
1952-ben   65 évvel ezelőtt   55 pár
1957-ben   60 évvel ezelőtt   71 pár
1962-ben   55 évvel ezelőtt   52 pár
1967-ben   50 évvel ezelőtt   57 pár
1972-ben   45 évvel ezelőtt   53 pár
1977-ben   40 évvel ezelőtt   59 pár
1992-ben   25 évvel ezelőtt   56 pár
 
 

Uram, köszönjük az együtt töltött éveket,
Mit együtt tettünk meg, és Veled!
Hálával nézzük gyermekeinket, unokáinkat,
Akikkel megajándékoztál minket.
...Jelentős mérföldkő ez, hol most megpihenünk,
És az elmúlt évekre együtt visszatekintünk.
Előttünk van hálánk, győzelmünk, örömünk,
Előttünk van kudarcunk, bukásunk, szégyenünk!
...Drága Úr Jézusunk, Terád bízzuk magunk,
Te légy pásztorunk, gyógyítónk, főpapunk!
Esedezz érettünk, hogy kegyelmet nyerjünk,
És a Te országodban Veled örvendezzünk!
...Hallgasd meg, kérünk, imáinkat,
Áldd és szaporítsd meg családunkat!
Adj szeretetet, egyetértést, erőt, békességet,
Segíts, hogy mindnyájan elnyerjük az örök üdvösséget!

(Részletek Vajdai Zita: Hála házassági évfordulón)
 
 
szöveg és képek: DukainéM.