2020-ban is - Bízzuk életünket újra Krisztusra! (Szilveszteri hálaadás)
2020. január 01.
„December 31. a római kalendáriumban Szent Szilveszter pápa ünnepe, de ugyanakkor a polgári év utolsó napja. Katolikus templomainkban ezen a napon az esti órákban az év utolsó szentmiséjére jövünk össze hálát adni. Sok helyen hagyomány, hogy az év utolsó napján közösen mondunk hálát Istennek az egész évben kapott áldásokért. Nemcsak a szív igénye, hanem kötelességünk is, hogy ezen a napon köszönetet mondjunk Istennek és dicsérjük Őt, aki örökre velünk van az időben és őrködik az emberiség felett irgalmas szeretetének hűségével.Ma este mindezt lerakhatjuk az Úr Jézus lábaihoz. Ha most visszatekintünk az elmúlt évre, lássuk meg benne az Úr jótéteményeit. Köszönjük meg a mindennapi kenyeret és a mindennapi Igét is, amivel táplált. A szentmiséket, a szentségi kegyelmeket, az egyházi közösséget. Köszönjük meg a munkát, az egészséget, de a próbatételeket és nehéz perceket is. A jó szót, bátorítást, a mosolyt, amit egymásnak adhattunk. De szilveszter estéjén előre is kell tekinteni, célokkal, tervekkel kell belépni az új esztendőbe. Holnap is feladatok várnak rám.” (Részlet: Szénégető István-Barnabás szilveszteri gondolataiból)
Szilveszter napján Radó Tamás plébános hálaadó szentmisét mutatott be 18 órai kezdettel a Szent Anna plébániatemplomban. Az Egyházközség hívei ebben a szentmisében adtak hálát a 2019-es évben kapott kegyelmekért. Imáikban megfogalmazták a Mindenható Istenhez intézett kéréseiket a 2020-as esztendőre: adjon jó egészséget, türelmet, megértést a mindennapok küzdelmeiben, nyújtson lelki vigasztalást a kudarcok elviseléséhez, békességet a családok mindennapi életében.
A miséző atya bevezető gondolatai tükrözték örömét, hogy a szilveszteri hálaadásra sokan eljöttek ide a templomba. Hangsúlyozta, hogy mindenkinek van miért köszönetet mondani és fontos, hogy nem evilági dolgokra figyelünk elsősorban, hanem Isten felé terelődik figyelmünk és köszönetet mondunk a kapott kegyelmekért.
Tamás atya az Egyházközségünkre vonatkozó év végi beszámolójában részletes, számadatokkal alátámasztott tájékoztatást adott hitéleti és gazdasági eredmények tekintetében. A kivetítőn mindezt figyelemmel kísérhették a jelenlévők. Megköszönte: a hívek aktív részvételét az istentiszteleteken, a különféle imaalkalmakon, a sok-sok figyelmességet, gondoskodást, a névtelen adományokat, az ingyenes segítségnyújtást a templomnál és egyéb alkalmakkor.
A tájékoztatót követően egy hálaadó imádságot vetített ki és a egybegyűltekkel közösen mondott el: Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen. Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen. Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen. Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen. Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen. Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen. Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását. Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! - hála legyen, Uram! - hála legyen!
A szilveszteri hálaadás végén szentségi áldásban részesültek a hívek.