Az idei esztendőben január 20–tól 27-ig tart az ökumenikus imahét. „Az imahétre tervezett programfüzet földünk egy távoli helyén, Indonéziában született meg, onnan indult el világkörüli útjára, hogy testvérként szólítsa meg a világ különböző helyein, a más és más körülmények között élő keresztényeket.”

A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban január 20-án 18.00 órakor kezdődött ökumenikus istentiszteleten a hívekkel közösen imádkoztak a felekezetek lelkipásztorai: Dr. Vladár Gábor egyetemi tanár, református lelkész; Tubán József evangélikus lelkész és Radó Tamás római katolikus plébános.

Tamás Atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.

Az evangéliumi olvasást és igehirdetést Tubán József evangélikus lelkész tartotta.

Elmélkedésének fő gondolatmenetét az evangéliumban (Lk 4,14-21) olvasott történet adta:

„Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. „

            Minden bizonnyal a világ történelmének legrövidebb igehirdetése volt az, amit az imént Jézus ajkáról hallottunk. Názáreti zsinagógában ülő földművesek, kézművesek, írástudók a ti fületek hallatára ez most beteljesedett. Így szólt Jézus Urunk tanúságtétele. Ő elmondhatta, mert Ő az Isten Fia, a valóságos emberré lett Fiú, az Isten Báránya, az egyház Ura, akinek halálába, feltámadásába, testébe belekereszteltettünk. Az elmúlt hetekben ünnepeltük testbe öltözését, és ennek az utórezgéseit érezzük ma is, a vízkereszti időszakban. Isten ígéretei, a szabadulásra vonatkozó jövendölések, az embernek az Istennel való kibékülése, az erről szóló prófétai jövendölések egytől egyig Jézus Krisztusban teljesedtek be. Nem is lehet más ma sem a mi igehirdetésünknek, az egyház mindenkori igehirdetésének a tartalma, mint maga Jézus Krisztus. A keresztre feszített, az Isten Báránya, az értünk testét–vérét adó, az értünk áldozattá vált, az értünk sírba szállt, örök életünket munkálva feltámadó, e világban bennünket titokzatos módon vezető Úr. Az Isten igéje mindig és mindenre a megfeszített Jézus Krisztussal válaszol. Ne várjatok mást az Isten igéjétől, csak az irgalmas, bűnbocsátó Jézust, és az ő kegyelmét hirdető ígéretet! Intés ez a XXI. század egyházának: a lutheránusoknak, a reformátusoknak, a római katolikusoknak, mindenkinek.

            Hallottuk, mit hirdet a próféta: szabadulást, börtön megnyílását a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szegényeknek az örömhírt, a megkínzottaknak a szabadságot. De nem szociális evangélium ez! Ez a helyreállítás evangéliuma! A vakság, a megkínzatás, a fogság, a szegénység mind-mind tünet, itt mindennek mélyebb üzenete van! Az embert hatalmába kerítette a bűn, mert elszakadtunk Istentől! A teremtés hajnalán ajándékba kapott istenképűségünk a tiltott gyümölcs leszakításával ízzé-porrá tört, és nincs meg többé! Jézus Krisztus helyreállítja mindennek az okát, megbékít az Istennel, lerombolja a bűn által emelt falakat, odaszögezi a keresztre a bűnünket, ami elválaszt Istentől, és az ő igazságát ajándékozza nekünk cserébe. Ez a szabadulás!

 

              Mit jelent mindez ma és itt, nekünk? Jézus, a názáreti ács, városának zsinagógájában felolvassa néhány mondatát az Ószövetségnek, majd értelmezi azt, önmagára mutatva: nézzétek, én vagyok az! A világ valamennyi templomában Jézus Krisztus Urunk vendégei vagyunk az ige és a szentség asztalánál. Ez tanítson bennünket az ökumenikus egység alázatára. Mi csak vendégekként térdelünk ide, a jelenlévő Jézus Krisztus színe elé. Legyen áldás és dicséret az egyház Urának, örvendezzünk, és adjunk neki hálát! Szétszakadt egyház, Istentől elszakadt ember, Jézus Krisztus által megváltott bűnös, örvendezz szavatartó Urad kegyelmének, aki beteljesítette a szabadulás ígéretét!

            Az istentisztelet végén a jelenlévő felekezetek hívei áldásban részesültek.

            Az ökumenikus szertartás Kodály Zoltán Esti dalának eléneklésével ért véget.