„…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk.” (ApCsel 28,2)
A keresztények egységéért imádkoztak Kapuváron
„A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2020. január 19. és 26. között rendezi meg az ökumenikus imahetet, melynek segédanyagát a máltai keresztény testvérek állították össze „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…”(ApCsel 28,2) mottóval.
Málta a Földközi-tenger szigetállama, amelyet minden oldalról hatalmas víz vesz körül, így a hajóközlekedés egyik központja a Földközi-tengeren. Ezen a 316 négyzetkilométernyi – Budapestnél jóval kisebb – szárazföldön, azaz az állam területét alkotó szigeteken 430 ezer máltai polgár él. A máltai keresztények február 10-én nemzeti ünnep keretében ünneplik Szent Pál hajótörését, ezzel jelzik és köszönik meg a keresztény hitnek a szigeten való megjelenését. Az imahétre választott igeszakaszt az ünnepen szokták felolvasni az Apostolok Cselekedeteiből.”
A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban január 19-én 18.00 órakor kezdődött ökumenikus istentiszteleten a hívekkel közösen imádkoztak a felekezetek lelkipásztorai:
Dr. Vladár Gábor egyetemi tanár, református lelkész; Tubán József evangélikus lelkész és Radó Tamás római katolikus plébános.
Tamás Atya köszöntötte a felekezetek lelkészeit és a felekezetekhez tartozó, megjelent híveket. Az ökumenikus szertartás imarészeit a lelkészek felváltva olvasták fel, a hívek pedig feleltek rá.
Az evangéliumi olvasást és igehirdetést dr. Vladár Gábor református lelkész tartotta.
Elmélkedésének vezérfonalát a Szent Pálról olvasott történet adta:
„Az Apostolok Cselekedeteiből vett igeszakaszban a történet úgy kezdődik, hogy Pált fogolyként Rómába viszik. (ApCsel 27,1). Pált bilincsbe verik, de Isten küldetése még egy ilyen veszélyes út ellenére is beteljesedik általa. Ez az elbeszélés az emberiség klasszikus drámája, amely a természet rettenetes erőivel szembesít. A hajó utasai kiszolgáltatottak a tenger erejének és a rájuk zúduló hatalmas viharnak. Ezek az erők ismeretlen területre sodorták őket, ahol az elveszettség érzésével és a reménytelenséggel kell szembesülniük. A hajón tartózkodó kétszázhetvenhat ember külön csoportokra oszlott. A századosé s a katonái hatalommal és jogosultsággal rendelkeznek, de a tengerészek szakértelmétől és tapasztalatától függnek. Bár mindannyian félnek és sebezhetők, közülük a leláncolt foglyok a legvédtelenebbek. Életük feláldozható, a csoportos kivégzés veszélye fenyegeti őket (27,42). A történet folytatásában az életük elvesztésétől való félelem miatt növekvő megosztottságot, ezáltal erősödő bizalmatlanságot és gyanakvást látunk a különböző csoportok között. Mindemellett figyelemreméltó, ahogyan Pál a békét sugallja a nagy felfordulásban. Tudja, hogy életét nem olyan erők irányítják, amelyek közömbösek sorsa iránt, hanem Isten kezében van, akihez tartozik, akit szolgál (ld. 27,23). Hite miatt biztos abban, hogy Rómában a császár elé fog állni, és ennek a hitnek az erejével állhat meg útitársai előtt, és adhat hálát Istennek. Mindenkit erre bátorított. Pál példáját követve osztoznak a kenyéren, az új reménységben egyesülve és szavaiban bízva.
Keresztény egységünket nem csak az egymás iránti vendégszeretettel tudjuk kifejezni, noha ez is fontos, hanem szeretetteljes találkozásokon keresztül azokkal is, akik nem részesei nyelvünknek, kultúránknak és hitünknek. Az ilyen viharos utazásokban és véletlen találkozásokban Isten akarata teljesül egyháza és minden ember iránt.”
            Az istentisztelet végén a jelenlévő felekezetek hívei áldásban részesültek.
            Az ökumenikus szertartás Kodály Zoltán Esti dalának eléneklésével ért véget.