"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor 12,9).
A negyedik gyertya lángja
2020. december 19.
„Áldott vagy Mária, Üdvözítőnk Anyja, mert szívedbe fogadtad Isten üzenetét. Boldogok, akik meghallják és meg is cselekszik Isten igéjét. Áldott légy Mária, az Úr alázatos szolgáló leánya, mert hittél a Neked elhangzó ígéretben. Boldogok, akik meghallják és meg is cselekszik Isten igéjét.” (Carlo Caretto)
Amikor az adventi koszorún a negyedik gyertya fénye is fellobban, szívünkben megerősödik a Jézus-várás öröme. Rohanó világunk külső zajait nem lehet kiszűrni, de lélekben ilyenkor minden hívő ember elcsendesedik, és tekintete a betlehemi jászol felé irányul. Az adventi negyedik gyertyagyújtás szertartását a kapuvári Szent Anna-templom cholája tartotta 2020. december 19-én 18 órai kezdettel, az elővételezett szentmise elején. A programban a szöveges és az énekes elemek váltakoztak.
Vezényelt: Borsodiné Szabó Judit
Zongorán közreműködött: Brandné Szabó Ildikó
Az elővételezett szentmisét Radó Tamás plébános atya mutatta be.
„Az ima a legtisztább »létsík«. Nem kíván mások számára is lenni: önmagában hordja realitását. Az ima a puszta létből a tiszta létbe emel” – írta egy helyen a naplójában Pilinszky János. Újra és újra be akarunk lépni e „legtisztább létsíkba”, az imádság terébe. A belépés azonban erőfeszítést igényel, és lemondást. De „nincs más gazdagodás, mint a lemondás” – szól újra a költő. És a jó ima mindig megtérés és bizalom, mindig a hazatalálás csodája. Amikor sikerül belépnünk az ima csöndjébe, ráébredünk, hogy a sötétség, amitől féltünk, valójában nem Isten távolléte, hanem a legszorosabb közelség. Szárnysötét – ahogy Weöres Sándor egyszavas verse mondja. Eszünkbe jutnak a zsoltárok oly sokszor ismételt szavai a szárnyak árnyékának oltalmáról. Ott nyerünk oltalmat és ott találunk menedéket az Úr szárnyai árnyékában. A sötétség, a megpróbáltatás nem elhagyatottság, hanem a legszorosabb istenközelség. Igen, talán éppen ide érkezett most meg a világ. A biztosnak hitt körülmények összeomlanak, a biztonságra és kiszámíthatóságra épített civilizáció ingadozik. Nem marad semmilyen más biztonság, csak az Istenre hagyatkozott lélek biztonsága. „A kereszténység a legalapvetőbb ugrás a bizonytalanságba – mondja a költő. – Feltétel nélküli nyitottság. Kereszténynek lenni ezt jelenti: eldobni minden biztosítékot és ellensúlyt.” Virrasztva várjuk az Urat, feltétel nélküli bizalommal. (Borsodi Henrietta)