„Áldott vagy Mária, Üdvözítőnk Anyja, mert szívedbe fogadtad Isten üzenetét.
Boldogok, akik meghallják és meg is cselekszik Isten igéjét.
Áldott légy Mária, az Úr alázatos szolgáló leánya, mert hittél a Neked elhangzó ígéretben.
Boldogok, akik meghallják és meg is cselekszik Isten igéjét.” (Carlo Caretto)
Amikor az adventi koszorún a negyedik gyertya fénye is fellobban, szívünkben megerősödik a Jézus-várás öröme. Rohanó világunk külső zajait nem lehet kiszűrni, de lélekben ilyenkor minden hívő ember elcsendesedik, és tekintete a betlehemi jászol felé irányul. Az adventi negyedik gyertyagyújtás szertartását a kapuvári Szent Anna-templom cholája tartotta 2020. december 19-én 18 órai kezdettel, az elővételezett szentmise elején. A programban a szöveges és az énekes elemek váltakoztak.
Vezényelt: Borsodiné Szabó Judit
Zongorán közreműködött: Brandné Szabó Ildikó
Az elővételezett szentmisét Radó Tamás plébános atya mutatta be.
„Az ima a legtisztább »létsík«. Nem kíván mások számára is lenni: önmagában hordja realitását. Az ima a puszta létből a tiszta létbe emel” – írta egy helyen a naplójában Pilinszky János. 
Újra és újra be akarunk lépni e „legtisztább létsíkba”, az imádság terébe. A belépés azonban erőfeszítést igényel, és lemondást. De „nincs más gazdagodás, mint a lemondás” – szól újra a költő. És a jó ima mindig megtérés és bizalom, mindig a hazatalálás csodája. Amikor sikerül belépnünk az ima csöndjébe, ráébredünk, hogy a sötétség, amitől féltünk, valójában nem Isten távolléte, hanem a legszorosabb közelség. Szárnysötét – ahogy Weöres Sándor egyszavas verse mondja. Eszünkbe jutnak a zsoltárok oly sokszor ismételt szavai a szárnyak árnyékának oltalmáról. Ott nyerünk oltalmat és ott találunk menedéket az Úr szárnyai árnyékában. A sötétség, a megpróbáltatás nem elhagyatottság, hanem a legszorosabb istenközelség.  Igen, talán éppen ide érkezett most meg a világ. A biztosnak hitt körülmények összeomlanak, a biztonságra és kiszámíthatóságra épített civilizáció ingadozik. Nem marad semmilyen más biztonság, csak az Istenre hagyatkozott lélek biztonsága. „A kereszténység a legalapvetőbb ugrás a bizonytalanságba – mondja a költő. – Feltétel nélküli nyitottság. Kereszténynek lenni ezt jelenti: eldobni minden biztosítékot és ellensúlyt.” Virrasztva várjuk az Urat, feltétel nélküli bizalommal. (Borsodi Henrietta)