Jézussal, mint baráttal összekapcsolva
Nekem is mondja ma Jézus: "Jöjj velem, a barátod akarok lenni!”
 
A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban 2019. május 12-én a 10 órai szentmisén tartották a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola 3.b osztályosainak elsőáldozását.
Az ünnep mottója: Jézussal, mint baráttal összekapcsolva
A szentmise elején Bernáth Krisztián káplán köszöntötte az ünnepi misén jelenlévőket: „Jézus a mi barátunk, legyen veletek! Jézus meghívott bennünket ünnepelni. Szeretettel köszöntelek benneteket elsőáldozó gyermekek, szüleiteket, testvéreiteket és minden jelenlévőt.”
Ezt követően két gyermek lépett az oltárhoz, virággal kezükben köszöntötték Jézust, hálát adva szüleiknek, hitoktatóiknak, hogy felkészítették őket a szent ünnepre. A következő gyermekek órával szimbolizálták, hogy a barátokkal közös játékra, beszélgetésre több időt fordítanak, sajnos azonban Jézussal elég keveset, inkább a számítógép előtt ülnek, vagy a televíziót nézik, vagy éppen mással foglalkoznak.
A miséző prédikációjának gondolatsorát egy vidám, gyermeki szívvel kapcsolatos történettel indította: „Volt egyszer egy kis szív, mely élénk volt, vidáman vert és dobogott. Egy napon különös esemény történt. A szívecske egészen izgatott lett, megtudta, hogy látogató jön hozzá, egy jó barát. Várakozva fogadott mindent. Különösen akkor volt boldog, amikor egy másik szív látogatta meg. A gyermek, akihez a szív tartozott különleges ajándékokat és pénzt kapott az ünnep alkalmából. Az ünnepi terített asztalon finomabbnál finomabb ételek sorakoztak, vendégek is érkeztek. A gyermek szívét az ajándéktárgyak, de főleg a pénz kerítette hatalmába, egészen megfeledkezett az igazi barátról, Jézusról. „Szeretne valaki itt tiszta lenni?” – hallott egy hangot a szív. „Na és te ki vagy?” – kérdezett vissza. „Én vagyok a látogató, Jézus vagyok. Nekem minden helyre szükségem van, Te kellesz nekem!” A szív sarkában csak egy pici hely jutott számára, és minden dolog fintorogva nézte őt. Jézus arra gondolt, hogy Betlehemben sem volt hely számára és csendben várt.”
Elmélkedését így folytatta: „Jézus olyan barátokat keres, akik vele élnek és Isten jó hírét terjesztik. Jézusnak vannak elvárásai a barátaival szemben, neki a teljes szívükre szüksége van. Ha elfogadom hívását, nemcsak ma, az elsőáldozás napján, hanem mindig, akkor barátja lehetek. Amit egyedül nem tudunk megtenni, azt közös erővel megtehetjük. Ezért megújítjuk keresztségi fogadalmunkat: Jézus veled akarok lenni, de nemcsak ma, hanem egészen életem végéig.”
Az ünnepi pillanatokat még szebbé varázsolta, hogy a gyerekek kezükben az égő mécsesekkel mondták a keresztségi fogadalmuk megújítását, majd az oltárra helyezték el a mécseseket.
A keresztségi fogadalom megújítása után két gyermek lépett az oltárhoz: egyikük kezében kereszttel a másikuk kezében keresztelési gyertyával. Hálát adtak Istennek, hogy meghívta őket az Egyház tagjai közé. Imájukban kérték a keresztségi fogadalmuk megerősítését, hogy a mindennapok megpróbáltatásait legyőzve tudjanak a hit útján járni és Isten tanítását követni.
Az egyetemes könyörgésekben Jézushoz fordultak kéréseikkel: „Jézus Krisztus!
Te mindig barátja voltál azoknak, akiknek szükségük volt rád. A mi barátunk is akarsz lenni. Egy igazi barátra mindent rá lehet bízni. Néha megfeledkezünk Rólad, vagy más barátot fontosabbnak tartunk Nálad. Olyankor is légy velünk, és add, hogy mindig visszatérjünk Hozzád! Add meg szüleinknek, hogy Veled, mint jó baráttal mindig együtt legyenek, és örömmel fogadják üzenetedet.”
A szentmise záró áldása előtt verssel köszöntötték a szülőket. Hálát adtak az ünnepért, hogy szüleikkel, rokonaikkal, barátaikkal együtt lehettek. Hallhatták az örömhírt: Jézus a mi barátunk. Ígéretet tettek arra, hogy egész életüket úgy fogják alakítani, ahogy tőlük Jézus elvárja.