HALOTTAK NAPJA
November 2.
Tegnap a diadalmas Egyházról emlékezett meg a liturgia, ma a szenvedő Egyházra fordítja a hívek figyelmét. Mindenszentek vecsernyéje után az ünnepi díszt eltávolítják, jámbor komolyság tölti be a templom csarnokait. A halotti zsolozsma vezeti be a megemlékezést, a hívek pedig körmenetekben mennek a sírokhoz, hogy az elhunytakért imádkozzanak. Másnap ünnepélyes gyászmisében mindnyájunk közös édesanyja, az Egyház imádkozik elhunyt gyermekeiért. E nap különös alkalom és ösztönzés legyen számunkra, hogy könyörgésekkel, az irgalmas szeretet cselekedeteivel, búcsúkkal kimutassuk halottaink iránt érzett részvétünket. A sírok látogatása emlékeztessen bennünket a földi élet mulandóságára, s irányítsa tekintetünket a mennyei javakra. E két ünnep liturgiájában különös szépséggel jut kifejezésre hitünk a "szentek egységében", vagyis a küzdő, a szenvedő és a győzedelmes Egyház kegyelmi közösségében.
November 2-án, Halottak napján a kapuvári Szent Kereszt-temető kápolnájában 14.30-tól Rózsafüzér imádsággal, majd a 15 órakor kezdődött szentmisében imádkoztunk a temetőben nyugvó összes meghaltért. A szent liturgiát Radó Tamás atya mutatta be, koncelebrált: Bernáth Krisztián káplán atya.
A szentmise bevezetőjében idézte Szent Ágoston gondolatát: "A feltámadás a mi hitünk, a viszontlátás a reményünk, az emlékezés a szeretetünk! Ezzel a szeretettel imádkozunk most elhunyt szeretteinkért! A legtöbb, amit értük tehetünk a teljes búcsú elnyerése és a szentmise áldozat bemutatása. Dicséretes, hogy a kedves hívek az év minden napján mondatnak szentmisét az elhunyt hozzátartozóikért. Már Makkabeus Júdás is áldozatot mutatott be a jeruzsálemi templomban az elesettek lelki üdvéért, mert hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról. Mi is ezért gyűltünk össze a mai délutánon, hogy az összes elhunytért imádkozzunk, kérjük, hogy Isten bocsássa meg az elhunytak és a mi vétkeinket."