A kapuvári Térségi Általános Iskola Pátzay és Széchenyi tagintézményeibe járó 4. osztályos gyermekek elsőáldozását tartották 2020. október 11-én 10 órai kezdettel a helyi Szent Anna plébániatemplomban.
A szentmisét bemutató Radó Tamás plébános bevezetőjében köszöntötte az elsőáldozókat és szüleiket. „A mai vasárnapon örömmel gyűltünk össze a szentmisére, mert a gyermekek egyházközségünkből felvételt nyernek Urunk Jézus Krisztus asztalközösségébe. A kenyér és a borszínében a mai napon, Isten kinyilvánítja végtelen szeretetét gyermekeinknek, akik nagyon várták már ezt a boldog találkozást.
Tamás Atya szentbeszédében arra világított rá, hogy nem csak gondolatainkat, érzéseinket tudjuk sokféleképpen kifejezni, hanem a tetteinket is ki a kezek által: „Ha az utcán megyünk ismerősökkel találkozunk, köszönni szoktunk. Akik közelebb állnak hozzánk – a vírust leszámítva – azoknak a kezünket szoktuk nyújtani, aztán megyünk tovább. Szép pillanat, amikor a jegyesek egymásnak nyújtják, egymás kezébe helyezik életüket nem csak a jelen pillanatban, hanem egy egész életre. Más érzés, amikor a kisgyermek megfogja édesanyja, édesapja kezét: benne oltalmat, biztonságot, gondoskodást érez. Nem is akarja elengedni. Ugyanígy, az Isten kezébe helyezzük életünket, sorsunkat, nem véletlenül. Ő adott nekünk életet, szeret bennünket, gondoskodik rólunk,. A mai ünnep mottója: Isten megtölti üres kezünket. Az evangéliumban hallottuk, hogy Jézus a segítő kezével gyógyította a betegeket, megáldotta a gyermekeket, az utolsó vacsorán kezébe vette a kenyeret, melyet saját testévé változtatott. Amikor imádságra emeljük a kezünket, összeszorítjuk, abba nem lehet tenni semmit. Ki kell nyitni a kezünket, hogy abba ajándékot lehessen helyezni. Ma azért nyitjuk meg a kezünket, mert a legnagyobb ajándékot kapjuk a kezünkbe: magát Jézus Krisztust. Nem csak elfogadó a kezünk, hanem ajándékozó is, amikor egymás megsegítésére sietünk: „Aki csak egy pohár friss vizet is ad a másiknak az én nevemben, nem marad el a jutalma!” Néha sok minden kiesik a kezünkből, úgy tűnik, hogy ügyetlenek vagyunk. Átvitt értelemben kinyitjuk a kezünket, a lelkünket, hogy kiessenek belőle bűneink, amelyek akadályozzák Jézus befogadását a szívünkbe. Isten az, aki oltalmazó kezével megához ölel, üres kezünket, szívünket megtölti szeretetével és mindig a tenyerén hordoz bennünket.”
A homíliát követően megújították a szüleik és keresztszüleik által tett keresztségi fogadalmukat. A miséző atya kérdéseire válaszolva ellent mondtak a bűnnek és közösen tanúságot tettek az Istenben vetett hitükről, Könyörgő imáikban megfogalmazták kéréseiket a szüleikért, a tanítókért, a betegekért, a szenvedőkért, a világ összes keresztényéért, az elhunytakért.
Az ünnepi alkalom a csoport fényképezésével és egyéni fotók készítésével ért véget.