Az idei esztendőben 31. alkalommal került sor a szentségi házasságkötésük kerek évfordulóját ünneplő házaspárok megáldására Szent Család vasárnapján. Szent Anna plébániatemplomunkban a 9 órakor kezdődött szentmisén azon jubilálókért hangzottak el a könyörgések, akik 25, 40, 45, 50, 55 és 60 évvel ezelőtt fogadtak örök hűséget egymásnak. A szentmise elején Ézsöl Krisztián plébániánk kispapja mondta el a „Hála házassági évfordulón” köszöntő verset.

A hálaadó szentmisét Radó Tamás plébános mutatta be, aki bevezetőjében köszöntötte a megjelent házaspárokat, családtagjaikat: „A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek egy kis ünneplésre, számvetésre, amikor a házaspárok köszönetet mondhatnak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép évekért, a boldog együttlétért. A hálaadás köszönet Isten felé, hogy együtt megérhették ezt a napot, mely megpecsételi a hosszú évek hűségét, szeretetét és kitartását. Ugyanakkor példával is szolgálnak a mai kor emberének, hogy mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete.”

Tamás atya szentbeszédének mondanivalóját az 1800-as évek zseniális orosz írója Fjodor Dosztojevszkij elmélkedésére építette fel. Dosztojevszkij az egyik művében a szülőkhöz intézett gondolatait így összegezte: „Legyenek jók, és mutassák meg gyermeküknek a jóságukat. A szülők jó cselekedeteire való emlékezés, az igazságszeretetére, becsületességére, szívjóságára való emlékezés, továbbá arra, hogy nem voltak álszemérmesek, és talán soha nem hazudtak, a gyermekükből előbb vagy utóbb új embert fog faragni. Ismertessék meg gyermekükkel az evangéliumot, tanítsák meg, hogy higgyen Istenben… Krisztusnál jobbat nem tudnak találni, higgyék el nekem.”

Az 59 éves korában, 1881-ben meghalt író részben a gyermekkorából származó élményeit, részben az élete során összegyűjtött tapasztalatait sűrítette ezekbe a sorokba, melyekből egyértelműen kiolvasható, hogy egyedül a szülők jósága rendelkezik nevelő és formáló erővel, sőt határozottan kijelenti, hogy Krisztus tanításánál, az evangéliumnál jobbat a világon nem lehet találni. Kissé furcsának mondható az író megállapítása, ő ugyanis fiatalabb korában az utópista-ateista szocializmus híve volt. Gondolataival a családot olyan, Isten által alkotott közösségnek írta le, amiben mindenki tanul és alakul; senki sem tökéletes, de mindenki úton van a tökéletesség felé.

A Plébános atya a továbbiakban már azokat a gondolatokat osztotta meg a jelenlévőkkel, melyben Lukács evangélista a családról alkotott nézetét fogalmazta meg. Ebből kiderült, hogy Jézus egészen egy az Istennel. Ezért kérdezi a szüleitől: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Tehát világossá vált, hogy közte és szülei között elválasztó árok tátong. Ebből adódott a keresztény közösség kínzó kérdése: ezek után lehet-e még beszélni szülő és gyermek közti kapcsolatról? A Lukács által talált és átvett történet egyértelmű választ ad: „velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Jézus gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.” Jézus egyrészt belenő ebbe a világba. A családban válik érzékennyé a természet, a növények és az állatok iránt, és nyilvánvalóvá válik, hogy szíve mennyire közel áll az emberekhez, de itt fejlődik ki többek között a politikai ébersége és a kritikai érzéke is. Jézus ugyanakkor belenő az Istennel való kapcsolatba is. A zsidóság számára ez az út a családon, az évenként előforduló ünnepeken, a zsinagógai iskolán és a Jeruzsálembe való zarándoklaton keresztül vezet. .Jézus fejlődése tetszik Istennek is és az embereknek is. Mindkét irányban egyforma és kiegyensúlyozott. Lukács szerint Jézus az igazi emberség mércéjét adja.

A miséző atya prédikációjának zárásaként idézte dr. Veres András megyéspüspököt, aki a győri Nagyboldogasszony bazilikában köszöntötte 2018 szeptemberében az idei esztendőben jubiláló házaspárokat: „Szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy vagytok. Ti vagytok a világ világossága, ti vagytok a föld sója, ti hegyre épült város vagytok, amelyet nem lehet elrejteni. És ma különös módon szükség van erre, hogy világoskodjatok életpéldátokkal, hűségetekkel, áldozatosságotokkal abban a világban, amely nem akar ezekről az értékekről tudomást venni. Annak idején, amikor Szent Lőrinc diakónustól a bíró az Egyház kincseit követelte, akkor Lőrinc a bíró elé állított egy sereg szegény, beteg embert, mondván, hogy ők az Egyház kincsei. Ti is az Egyház kincsei vagytok. Isten éltessen, segítsen benneteket ezután is!”

A hívek könyörgésében imafohászok hangzottak el a keresztény családokért, a családi békéért, a sírig tartó házastársi hűségért.

A szentmise végén, a kivetített esküszöveg elmondásával a házaspárok megerősítették az évtizedekkel ezelőtt tett hűségesküjüket, majd a többi jelenlévővel együtt közös áldásban részesültek.

A templomi közös fényképezés után emléklapot kaptak ajándékba, melyen aranyozott szám jelöli a jubileumi évek számát.

Plébániánkon nyilvántartott egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből összeállított kimutatás az alábbi házasságkötési adatokat mutatja: 

65 évvel ezelőtt 1953-ban 66 pár;

60 évvel ezelőtt, 1958-ban 73 pár; 55 évvel ezelőtt 1963-ban 62 pár;

50 évvel ezelőtt 1968-ban 81 pár; 45 évvel ezelőtt 1973-ben 49 pár;

40 évvel ezelőtt 1978-ban 60 pár; 25 évvel ezelőtt 1993ban