Az idei esztendőben 32. alkalommal került sor a szentségi házasságkötésük kerek évfordulóját ünneplő házaspárok megáldására Szent Anna plébániatemplomunkban. Szent Család vasárnapján a 9 órakor kezdődött szentmisén azon jubilálókért és családjaikért hangzottak el a könyörgések, akik 25, 40, 45, 50, 55 és 60 évvel ezelőtt fogadtak örök hűséget egymásnak.
A hálaadó szentmisét Radó Tamás plébános mutatta be. Köszöntötte a megjelent házaspárokat, családtagjaikat: „A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek egy kis ünneplésre, számvetésre, amikor a házaspárok köszönetet mondhatnak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép évekért, a boldog együttlétért. A hálaadás köszönet Isten felé, hogy együtt megérhették ezt a napot, mely megpecsételi a hosszú évek hűségét, szeretetét és kitartását. Ugyanakkor példával is szolgálnak a mai kor emberének, hogy mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete.” A szeretetről szólva idézte a Lacordaire, francia domonkos hitszónok egyik gondolatát, amely elhangzott szeptemberben, a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, dr. Veres András püspök jubiláns házaspárokért bemutatott szentmiséjén is: „Szeretni egy óra hosszat állati dolog. Egy éven át emberi, egy életen át angyali. De egy életen át egyet szeretni isteni.”
Kedves meglepetés volt, hogy egyházközségünk kispapja Ézsöl Krisztián tartott elmélkedést az ünnep kapcsán. Szentbeszédét egy aranylakodalmas házaspárnak feltett kérdéssel és arra adott válaszukkal kezdte: „Mi a hosszú és békés házasság titka. Akik 50 évet leéltek egymás mellett boldogságban, azok már biztosan tudnak valamit. Mosolyogva árulták el a titkot: amelyik tűzre nem tesznek, az kialszik egy idő után, amelyikre meg folyton csak pakolják a fát, az nagyon sokáig égni fog. Mindig tudtuk, hogy a harag, az indulat tüzére nem szabad fát tenni. A szeretet, a türelem, a ragaszkodás, a gondoskodás tüzére pedig mindig tettünk egy darabot, nem is aludt ki sohasem.
Szent Család vasárnapján Anyaszentegyházunk arra hív bennünket, hogy elgondolkozzunk, mérleget vonjunk, hogy melyik az a tűz (szeretet vagy a harag tüze), amelyikre az utóbbi időben - ha tetszik - a fát pakoljuk mindennapjainkban. Valaki találóan ad útmutatást: Az ember élete akkor sikerül, ha sikerül odaadni, ajándékká tenni mások számára, vagyis, ha megtanulunk szeretni.Földi életünk nem annyira érdemszerzésre van, hogy jó pontokat gyűjtsünk, és majd életünk végén a mennyország kapujában felmutassuk a megfelelő számú jócselekedeteinkkel. Nem ezt tanítja a kereszténység, Isten anyaga a szeretet. A halál kapuján át akkor tudunk belépni Istenbe, az örök harmóniába, véget nem érő boldogságba, ha itt a földön mi is megtanultunk szeretni. A földi élet erre való, hogy szeretetté legyünk egymás számára. Isten egyik ajándéka az ember részére a család, ahol alapvető feladatunk ajándékká tenni az életünket egymás felé. A család a nyugati társadalmakban óriási válságban van, jól látjuk ezt. Nem sikerül fenntartani a szeretet tüzét, mert igenis munkát igénylő feladat ez, nagyon sokan vannak, akik mindenáron el akarják söpörni ezt a formációt a föld színéről.
Egy ember számára a legnagyobb élmény, amit átélhet, az a szereteten alapuló, feltétel nélküli elfogadás. Vagyis, hogy a másikat tisztán önmagáért, pusztán a létezéséért szeretjük, amelyben szépség és gyengeségek egyaránt feltárulkozhatnak.
XVI. Benedek pápa írja: Amikor az ember találkozik a másik ember által a szeretettel – nem Krisztussal közvetlenül –, ha szereti őt a másik ember, akkor a megváltással találkozik azonnal. Nem a megváltás teljességével, de a megváltás ez: Van tapasztalatunk arról, hogy szeretve vagyunk, fontosak vagyunk valakiknek és még egy dologról, hogy mi is szerethetünk másokat.A tökéletesség köteléke a szeretet – mondja Szent Pál.
A társas létben a másik ember lesz saját életünk főszereplője. Ezért embernek lenni azt jelenti, hogy képes vagyok kapcsolatba kerülni, szeretetkapcsolatba, amelyben elszakadok magamtól és megnyílok a másikra. Egy egészséges kapcsolat sohasem konfliktus-mentes, de mindig konfliktusmegoldó. A gondoskodás és türelem tüzét szeretnénk táplálni. Felismerjük, hogy mi is szeretetre vágyó lények vagyunk, és ez közös mindannyiunkban. A szeretet mindig önmegtagadással jár együtt, ami viszont önismeret nélkül aligha megy jól. Az önismeretben benne van a személyes felelősség: vállaljuk gyengeségeinket, és változtatni akarunk rajtuk.
A szülő a legnagyobb jót teszi önmagának is, ha gyermekét odavezeti az élő Istenhez, s teszi mindezt úgy, hogy példát mutat. De miért? Azért, mert a gyermekek sosem voltak valami jók a szüleikre való hallgatásban, de sosem mulasztják el utánozni őket. Amilyen a család, olyan a nemzet, és így olyan az egész világ, amelyben élünk. A szeretet tüzét táplálóké, a gyermeket felkarolóké, így az Istent befogadóké a föld és a mennyek országa.”
A hívek könyörgésében imafohászok hangzottak el a keresztény családokért, a családi békéért, a sírig tartó házastársi hűségért. A kivetített esküszöveg elmondásával a házaspárok megerősítették az évtizedekkel ezelőtt tett hűségesküjüket.
A templomi közös fényképezés után emléklapot kaptak ajándékba, amelyen aranyozott szám jelöli a jubileumi évek számát.
Plébániánkon nyilvántartott egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből összeállított kimutatás az alábbi házasságkötési adatokat mutatja:
