A római katolikus egyház január 6-án ünnepli Vízkeresztet, vagyis Urunk megjelenésének (epifánia) ünnepét. Ezen a napon azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus nemcsak Izrael népének, hanem az egész világnak a Megváltójaként jelent meg. Az „epifánia” szó megjelenést, kinyilatkoztatást jelent: Isten Fia felismerhetővé vált az emberek számára.
Vízkereszt ünnepe teológiailag három evangéliumi eseményt foglal egységbe. Elsősorban a napkeleti bölcsek hódolatára emlékezünk, akik a csillag vezetésével eljutottak Betlehembe, és ajándékaikkal – arannyal, tömjénnel és mirhával – hódoltak a Gyermek Jézus előtt. Ez a történet annak jele, hogy Krisztus minden néphez és minden emberhez jött. Ugyanehhez az ünnephez kapcsolódik Jézus megkeresztelkedése a Jordán folyóban, amikor az Atya hangja és a Szentlélek megjelenése által kinyilatkozik Jézus isteni küldetése, valamint a kánai menyegző csodája, amelyben Jézus első csodatette által mutatja meg dicsőségét.
A Vízkereszthez kapcsolódó liturgikus hagyomány a vízszentelés, amely a keresztség szentségére és az új élet ajándékára emlékeztet. Sok plébánián ehhez az ünnephez kötődik a házmegáldás is. A pap imádságban kéri Isten áldását az otthonokra és az ott élő családokra, hogy a ház Krisztus békéjének és szeretetének helye legyen. A bejárati ajtó fölé felírt évszám és a C + M + B betűk egyszerre utalnak a napkeleti bölcsek neveire és a latin áldáskérésre: Christus Mansionem Benedicat – „Krisztus áldja meg ezt a hajlékot”.
