„Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.”(2Tim 2,11)
Ez a Szentírás tanítása a keresztény remény alapja: Krisztus halála és feltámadása nemcsak az Ő dicsősége, hanem a mi ígéretünk is. Mindenszentek ünnepe és Halottak napja az Egyház hitének középpontjára irányítja figyelmünket: az élet győzelmére a halál felett, és a szeretet örök erejére, amely összeköti az élőket és az elhunytakat. A Katolikus Egyház tanítása szerint az
Egyház három részben, de mégis egy közösségben él:
a megdicsőült Egyház – a szentek, akik már Istennel vannak;
a tisztuló Egyház – azok, akik még elnyerni várják az örök boldogságot;
és a zarándokló Egyház – mi magunk, akik úton vagyunk a menny felé.
„Mindnyájan egy testet alkotunk Krisztusban.” E napokban az Egyház hite szerint a szeretet közösségében találkozunk: a szentek példája erősít, az elhunytakért mondott imádságunk pedig az irgalom szolgálata. A temetők csendje nem a vég, hanem az ígéret helye: a feltámadásé, amelyet maga Krisztus ajándékozott nekünk. A gyertyák fénye, a közös ima és az emlékezés mind arról tanúskodik, hogy „nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté”. Ez a hit világítja be az emberi élet éjszakáját, és ez vezeti lépteinket a szentek közössége felé, ahol az örök világosságban minden élet beteljesedik. Ámen
