Áhitattal készülődjünk, testvérek,
Emlékére ama titkos estének,
Hol a piros borbul Krisztus vére csordul,
S lesz kenyér áldozata testének. …
Mondá Jézus az utolsó szent estén:
,,Vérem e bor, ez a kenyér én testem''.
Hiszem, amit mondott, Aki hisz, az boldog,
Hát még aki lakomáját élveztem! …
             „Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. A püspök együtt misézik az egyházmegye papságával, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket.
                 Nagycsütörtök esti liturgiájában az Utolsó Vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait.” (Részlet a MKPK közleményéből)
                  Nagycsütörtökön este 7 órai kezdettel Radó Tamás atya az utolsó vacsorára emlékező ünnepi szentmisét mutatott be a kapuvári Nagytemplomban. A szentmisén a dicsőítés felhangzását követően elnémult az orgona, a templom csengői és harangjai. Már a régi öregek is úgy tartották: „Rómába mennek és ott gyászolják Krisztust.” A szentmise végén következett az oltárfosztás: a miséző atya a ministránsok kíséretével körmenetben vitte az Oltáriszentséget a Szent József mellékoltár szentségházába, majd az oltár díszeit távolította el. Ezek a pillanatok emlékeztettek bennünket Jézus elfogatására és ruháitól való megfosztására.
Az éjszakai virrasztás elején plébánosunk, Tamás atya vezetésével a templom szkólája és a jelenlévő hívek a Jeremiás siralmait énekelték. Elhangzott: Jeremiás próféta siralma a szenvedő Messiásról; Aranyszájú Szt. János püspök katekéziséből: Krisztus vérének ereje; Olvasmány a zsidókhoz írt levélből az örök Főpapról; Litánia a Keresztre feszítetthez (Kyrie Pueroszem)
A 22 óráig tartó virrasztás ideje alatt az imacsoportok énekes-imádságos imaórát tartottak.