Áhitattal készülődjünk, testvérek, Emlékére ama titkos estének, Hol a piros borbul Krisztus vére csordul, S lesz kenyér áldozata testének. …
Mondá Jézus az utolsó szent estén: ,,Vérem e bor, ez a kenyér én testem''. Hiszem, amit mondott, Aki hisz, az boldog, Hát még aki lakomáját élveztem! …
Nagycsütörtökön este 7 órai kezdettel Radó Tamás atya az utolsó vacsorára emlékező ünnepi szentmisét mutatott be a kapuvári Nagytemplomban. A szentmisén a dicsőítés felhangzását követően elnémult az orgona, a templom csengői és harangjai. Már a régi öregek is úgy tartották: „Rómába mennek és ott gyászolják Krisztust.” A szentmise végén következett az oltárfosztás: a miséző atya a ministránsok kíséretével körmenetben vitte az Oltáriszentséget a Szent József mellékoltár szentségházába, majd az oltár díszeit távolította el. Ezek a pillanatok emlékeztettek bennünket Jézus elfogatására és ruháitól való megfosztására.
Az éjszakai virrasztás elején plébánosunk, Tamás atya vezetésével a templom szkólája és a jelenlévő hívek a Jeremiás siralmait énekelték. Elhangzott: Jeremiás próféta siralma a szenvedő Messiásról; Aranyszájú Szt. János püspök katekéziséből: Krisztus vérének ereje; Olvasmány a zsidókhoz írt levélből az örök Főpapról; Litánia a Keresztre feszítetthez (Kyrie Puerorum)
A 22 óráig tartó virrasztás ideje alatt az imacsoportok énekes-imádságos imaórát tartottak.
