Ó, szent Kereszt áldott fája,
Drága a te gyümölcsöd
Istenember Úr Krisztus, Úr Krisztus,
Rajtad függ értünk Jézus.
Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja.
„A nagypénteki szertartás az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.
 De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, ahol a megváltás áldozata megtörtént.”  (MKPK Sajtószolgálat)
Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékeztünk. Reggel 7.30-kor a keresztúti ájtatosságon, délután 15 órai kezdettel a csonkamisében fejeztük ki Krisztus halála feletti gyászunkat. A szertartást plébánosunk, Tamás atya tartotta.
A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartásából.
Az igeliturgia részeként Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót a kapuvári Haydn vegyes kórus énekelte.
Az egyetemes könyörgésekben az egész világért, az egyház tagjaiért, minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért imádkoztunk.
A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be.
A szentsírnál többen megálltak és imádkoztak, mielőtt a templomból távoztak.
Gyászba borult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennynek ablakára,
Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány,
Vértől ázott szent kereszt oltárán.
Temetésre lejön a mennyország,
Könnytől áznak az angyali orcák,
Sír, zokog a fiavesztett gerle,
Égig ér a Szűzanya keserve.