Ó, szent Kereszt áldott fája, Drága a te gyümölcsöd Istenember Úr Krisztus, Úr Krisztus, Rajtad függ értünk Jézus.
Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja.
„A nagypénteki szertartás az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya.
De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, ahol a megváltás áldozata megtörtént.” (MKPK Sajtószolgálat)
Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékeztünk. Reggel 7.30-kor a keresztúti ájtatosságon, délután 15 órai kezdettel a csonkamisében fejeztük ki Krisztus halála feletti gyászunkat. A szertartást plébánosunk, Tamás atya tartotta.
A nagypénteki szertartás három részből áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartásából.
Az igeliturgia részeként Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót a kapuvári Haydn vegyes kórus énekelte.
Az egyetemes könyörgésekben az egész világért, az egyház tagjaiért, minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért imádkoztunk.
A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződött be.
A szentsírnál többen megálltak és imádkoztak, mielőtt a templomból távoztak.
Gyászba borult Isten csillagvára, Függönyt vontak mennynek ablakára, Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány, Vértől ázott szent kereszt oltárán.
Temetésre lejön a mennyország, Könnytől áznak az angyali orcák, Sír, zokog a fiavesztett gerle, Égig ér a Szűzanya keserve.
