„1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya, aki hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. 1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat.
Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. Azért is kezdeményezte, hogy a Lourdes-i jelenések emléknapján a szentmisét a betegekért, a szenvedőkért, a haldoklókért, a lelki keresztet hordozókért és családtagjaikért, valamint azokért ajánlják fel, akik gondjukat viselik, ápolják, szeretetükkel veszik körül őket.” (Magyar Katolikus Lexikonból_részlet)
Szűz Mária első Lourdes-i jelenésének emléknapja, valamint a betegek világnapja alkalmából Radó Tamás plébános atya ünnepi szentmisét mutatott be 2020. február 6-án 18 órai kezdettel a Szent Anna-plébániatemplomban. A liturgia keretében kiszolgáltatták a betegek szentségét. A szentségben azok részesülhetnek, akik tartós, súlyos betegséggel küzdenek, vagy életkoruk révén megerősítésre vágynak. Az önfelajánlás imádságot közösen mondták el a jelenlévők. A Boldogságos Szűzanyához, a Betegek Gyógyítójához intézett könyörgő imádságokban kérték az ő közbenjárását, hogy a Jézus Krisztushoz intézett kéréseik meghallgatást nyerjenek.
„… Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben…” (Részlet Pázmány Péter: A betegekért  című írásából)