A VILÁGOSSÁG ÉS A SZERETET ÉLTET BENNÜNKET 

„A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy
jó tetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”
 A Kapuvár Térségi Általános Iskola Pátzay és Széchenyi intézményeinek harmadik osztályosai nagy izgalommal várták az elsőáldozásukat. 2019. május 19-én a 10 órakor kezdődött ünnepi szentmisén valóra válhatott várva várt álmuk, hogy szívükbe fogadhatták azt, aki ,,soha-soha nem hagy el”.
Az ünnep mottója: Szemünk számára a fény, a világosság természetes forrása, a Nap, az óriási csillag, melyet az Úr alkotott.
A szentmisét bemutató Radó Tamás plébános köszöntötte a jelenlévőket és a következőket mondta: „Szemünk számára a fény, a világosság természetes forrása, a Nap. Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.(Zsolt 19,7) Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. (Zsolt 19,2) A Nap elűzi a sötétséget a világból, de a lélek sötétségét csak Isten bűnbocsátó kegyelme űzheti el. Ti, akik most első szentáldozásotokhoz járultok, ezt jól tudjátok, hiszen az első szentgyónás után megtisztult lélekkel jöttetek az Úr házába.”
A gyerekek a kezükben tartott tárgyakkal szemléltették (földgömb, hőmérő, virág, papír nap, papír felhő, papír szivárvány, metszőolló) és a hozzájuk kapcsolódó rövid szövegekkel érzékeltették, hogy milyen fontos az ember számára a nap.
Tamás atya a prédikáció bevezetőjében utalást tett napjaink időjárására: „Nem a legjobb időjárás volt a héten. A késő őszies időjárás miatt, egész héten elő kellett venni a meleg ruhákat, kabátokat és fűteni kellett a lakásokban. Idézte egyik tanítványának megjegyzését: Ilyenkor már fürödni mentünk. Szégyellje magát az időjárás!”
Szentbeszédét –a mai ünnep mondanivalójához kapcsolódóan- egy érdekes történettel kezdte, amelyben a vihar és a nap versengéséről volt szó. „Vajon melyiküknek sikerül az úton baktató vándorról levenni a köpenyét? Természetesen a meleg sugarakat árasztó, mosolygós nap „nyerte a versenyt”. A vándor levette köpenyét és vidáman folytatta útját.”
A történet végén megjegyezte: „Embertársainkkal való kapcsolatainkban mi is többre megyünk, ha a szeretet melegét sugározzuk környezetünkben.”
Elmélkedését a következőkkel folytatta: „Jézus így tanított a mai evangéliumban: „Én vagyok a világ világossága.” Miért voltak olyan sokan Jézus körül? Mert világosságot, meleget, fényt sugárzott, szavaival és tetteivel. Amikor Jézus megbocsátott a bűnösöknek, meggyógyította a betegeket, jóllakatta az éhezőket, akkor a szeretet fényét és melegét tapasztalták meg az emberek. Szeretetének legnagyobb jelét adta, amikor meghalt értünk a kereszten és harmadnapra feltámadt.
A mai ünnep azonban nem csak ezt juttatja eszünkbe, hanem amit Jézus mondott a mai evangéliumban: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.” Jézus követésére hív minket: amikor szorgalmasak vagyunk, amikor segítőkészek vagyunk egymás felé, amikor szavaink tanúskodnak Jézussal való találkozásainkról, amikor lemetszzük lelkünkről a gyónásban bűneinket, akkor leszünk a föld sója és a világ világossága.
Szentbeszédét Jézus szavaival zárta: „A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”
A liturgia további részében az elsőáldozók rövid könyörgéseket, az áldozás után a szülőket köszöntő verset mondtak.
Az ünnepet a csoportos és az egyéni fényképezés zárta.
Fény és világosság költözött szívünkbe,
Jézus jött hozzánk Szent Kenyér színében.
Szép ez a mai nap, már régóta vártuk,
Jézusunk, ma igazán a szívünkbe zártunk!